Varga Csaba, atya, az iskola lelkésze, baktakéki iskolalelkész, parókus számolt be a z eseményről:
November 19-én a tanterem helyett ezúttal a konyha várta diákjainkat. A főzés a Baktakéki Görögkatolikus Parókián és a Jelenlét Ponton zajlott: a gyerekek gulyáslevest, palacsintát és süteményt készítettek. A süteményeket rózsával és iskolánk logójának nyomatával díszítették. A rózsa nem véletlenül került rájuk: Árpád-házi Szent Erzsébet legismertebb legendájában a szegényeknek vitt kenyér rózsává változott.

A diákok mellé az előkészítő évfolyam papnövendékei is odaálltak, így a közös munka nemcsak gyorsabban, hanem jóval vidámabban is telt.
Az elkészült ételekkel mintegy tizenöt helyi rászorulót láttunk vendégül a Jelenlét Ponton. Az ebéd nem csupán a meleg ételről szólt: a közös asztalnál a fiatalok és a vendégek egy közösséggé váltak.
Szent Erzsébet a kenyerét, és az idejét is megosztotta a rászorulókkal, és nem tartotta méltóságán alulinak, hogy maga szolgáljon. Diákjaink ezen a napon az ő példáját követték, és megtapasztalhatták, hogy a szeretet legkézzelfoghatóbb formája sokszor egy tányér meleg leves, amelyet saját kezünkkel készítünk el valaki másnak.

Köszönjük a Miskolci Egyházmegye Karitászának, hogy biztosította az ételek hozzávalóit, a baktakéki parókiának és a Jelenlét Pontnak a vendéglátást, a papnövendékeknek pedig a lelkes segítséget. Hálásak vagyunk diákjainknak, akik szívvel-lélekkel dolgoztak ezen a napon.
Példaként álljon előttünk Pósa Lajos Áldja meg az Isten című versének néhány sora, amivel a Jelenlét Pont vezetője kedveskedett a diákoknak és a papnövendékeknek:
„Soh’se ejtsen könnyet,/ Ki a szegényt szánja / S könnyeket törölget.
Míg törli a részvét /Selyemkendőjével, / Áldja meg az Isten / Mind a két kezével.”




