Virágvasárnap a Székesegyházban végzett Szent Liturgiát Orosz Atanáz püspök. A liturgián mondott homília központi gondolatának Atanáz püspök Szent Pál apostol Filippiekhez írott intelmeinek kulcsmondatát választotta:„Az Úr közel van.” (Fil 4,5)
’Az Úr közelsége nyilvánvaló az életünkben. S mégis olykor úgy viselkedünk, mintha messze lenne” – fűzte hozzá a miskolci főpásztor, majd a bűnbánat szentségének fontosságára hívta fel a figyelmet, amely a Nagyböjtben különösen is előtérbe kerül.
„Közel van az Úr azokhoz, kik töredelmes szívűek, és az alázatos lelkűeket megmenti” (Zsolt 33,19) – olvassuk a Zsoltárok könyvében. A jóságos Isten mindenkihez közel van: csak mi vagyunk azok, akik bűneinkkel eltávolodunk tőle.
„Hitünkkel „hisszük és valljuk, hogy jelen van Krisztus, az élő Istennek Fia”. Nemcsak Jeruzsálembe vonult be 2000 éve, hanem ma itt is bevonult közénk, s Királynak bizonyul.” – ennek szimbolikáját a Szent Liturgia egyes mozzanataiban, mint például a nagybemenet, vagy az eucharisztia vétele, valamint énekeiben is megtapasztalhatjuk. Mindezekre Atanáz püspök mutatott rá a prédikációban.
A homília zárógondolataiban a püspök így fogalmazott: „Jézus annyit vár el és kér tőlünk, hogy maradjunk meg az ő szeretetében. (…) Jézus, az Isten Fia, teljesen belehelyezkedett a mi állapotunkba, s létünk végső értelmét megvilágította: hogy mások szolgálatában, mások rendelkezésére álljunk. S közben ő már nem szolgáknak, hanem barátainak nevezi az így hozzá fordulókat. Nagyhetünk végcélja is ez a szeretetkapcsolat, ez a tiszta barátság, amelyre nem formálhatunk előjogot, mert ez tiszta ajándék. (…) A Jeruzsálembe érkező Úr megígérte: „Aki szeret engem és megtartja parancsaimat, Atyám is szeretni fogja, s hozzá megyünk és lakást veszünk benne (Jn 14,23) ”. Így kezdjük el a szent Nagyhetet!”
(Az elhangozott teljes homília a Gondolatok menüpontban olvasható)
Szerk.: Varga-Juhász Bernadett