Visszatekintés az egyházmegye múltjára
Az első világháború után
Az első világháború után az Eperjesi Görögkatolikus Egyházmegye húsz parókiája maradt csonka-Magyarországon. A következő parókiákról van szó:
Abaúj vármegyéből:
Abaújszántó, Abaújszolnok, Baskó, Boldogkőváralja, Csobád, Felsővadász, Filkeháza, Gadna (korábban: Orosz-Gadna), Garadna, Homrogd, Kány, Mogyoróska, Baktakék (korábban: Szárazkék)
Borsod vármegyéből:
Abod, Irota, Mucsony, Rakaca, Tornabarakony, Viszló.
Zemplén vármegyéből:
Mikóháza.
Ezeken kívül néhány jelentősebb filia is Magyarországhoz került, melyeknek anyaegyháza Csehszlovákiában volt.
A Munkácsi Egyházmegye egyetlen parókiája, Rudabányácska és két jelentősebb filia: Kölcse és Beregdaróc került még a trianoni országvesztéskor Magyarországhoz. Ezekben a községekben mintegy húszezer görögkatolikus hívő élt, túlnyomórészt magyarok, de ruszin (szláv) gyökerekkel és részbeni identitástudattal is. A magyar nyelv istentiszteleti használata egyébként a XX. század elején szinte mindegyik parókián kizárólagossá vált.
Kettős mozgalom
Kettős mozgalom indult meg az illető parókiák sorsának rendezése ügyében.
- A parókiák papjai és hívei túlnyomórészt azt kérvényezték, hogy egyházközségeiket csatolják az 1912-ben felállított első, magyar görögkatolikus egyházmegyéhez: a hajdúdorogi püspökséghez.
- Szémán István volt eperjesi főtanfelügyelő azonban az esztergomi érsekhez írott memorandumban kiállt ezen parókiák önállósága mellett. Megfogalmazása szerint a papság mozgalma figyelmen kívül hagyja a magasabb egyházi és nemzeti érdekeket. Ebben Trianon elfogadhatatlan voltának, vagyis az ország és az egyházmegyék szétdarabolásának elutasítása állott.
1924. június 4.
Róma végül is ezen utóbbi kezdeményezést támogatta és 1924. június 4-én kelt alapító iratával létrehozta a Miskolci Apostoli Exarchátust (Administraturát). Vagyis önálló egyházkormányzati egységgé szervezte ezen egyházközségeket és élükre Papp Antal volt munkácsi püspököt nevezte ki, aki 1925 októberében – miután a csehszlovák állam kiutasította őt az országból –, érkezett meg Miskolcra és vette át az új egyházrész irányítását. (Megjegyzendő, hogy maga Miskolc városa és a környező parókiák nem tartoztak a Miskolci Exarchátushoz.)
A két világháború között
A két világháború között új egyházközségek is szerveződetek (pl. Szuhakálló, Selyeb, Szikszó, Ózd stb.). Az első bécsi döntés nyomán a Kassai Esperesi Kerület hat parókiája, Kárpátalja elfoglalása után pedig a Cirókavölgyi Esperesi Kerület öt egyházközsége lett a Miskolci Exarchátushoz csatolva. Ezek az egyházközségek 1945-ben visszakerültek a csehszlovákiai egyházmegyéhez. Ugyanebben az évben Papp Antal püspök halálával a Miskolci Exarchátus püspöki széke megüresedett, és ettől kezdve a mindenkori hajdúdorogi püspök látta el az egyházrész vezetői tisztségét apostoli kormányzói minőségben. A kommunizmus évtizedei alatt is felépült néhány templom és parókia, illetve új egyházközségek is alakultak (pl. Sajószentpéter, Edelény, Encs stb.).
2011
2011 lett egy jeles történelmi fordulópont, hiszen az Exarchátus területe jelentősen ki lett bővítve (így ma hozzá tartozik Borsod-Abaúj-Zempén és Heves vármegye teljes területe), így ma mintegy hatvan egyházközség tartozik hozzá, harmincezer hívővel. Ugyanezen évben újra saját püspököt kapott exarchátusunk dr. Orosz Atanáz szerzetespap személyében, aki 2015-ben megyéspüspöki kinevezést nyert, és megalakult a Miskolci Egyházmegye.