Gondolatok

Létrás Szent János mondanivalója az isteni felemelkedéssel kapcsolatban ma is nagyon aktuális. Arra tanít hogyan legyünk alázatosak és karitatívak, melyek szükséges attribútumok a keresztények számára.

A mai nappal elérkeztünk böjti időszakunk kezdetéhez. Egyházunk már hetekkel korábban meghívott bennünket a böjt szent időszakára, még Zakeus vasárnapjával. A nagyböjtöt megelőző előkészület bizánci rítusú egyházunkban öt egymás utáni vasárnapot foglal magába, amelyeket a Szent Liturgián olvasott evangéliumi szakaszokról neveztek el, és mindegyik a bűnbánat alapvető szempontjait tárja elénk.

Valamelyik távoli monostorban élt egy bizonyos „bolond” szerzetes. Valójában nem volt bolond, de mások annak tartották úgy tetteiben, mint szavaiban. Egy este a monostor elöljárója (az apát) magához hívta és megkérdezte, mivel telt a napja, mivel töltötte az idejét. A szerzetes így válaszolt:

„Végtelenül boldog Alipiosz, * életedet gyermekkorod óta Krisztus Istenünknek szentelted, * az ő erejével a testi szenvedélyeket az értelem alá rendelted, * a silányabbat a nemesebbnek alávetetted...” (Az alkonyati Zsolozsmán)

„Ma Krisztus Istenünk * szent dicsőségének élő temploma, * az egyetlen áldott az asszonyok között, * a Tisztaságos, * bevonul a templomba, * hogy a törvény szerint a szentélyben éljen. * Lelkileg vele örvend * Joákim és Anna, * és a szüzek karai éneket zengenek az Úrnak, * zsoltárokat zengenek * és dicsőítik az ő anyját.

Az Egyház várja Krisztus második eljövetelét, amiről tudjuk, hogy azt a napot senki nem ismeri, csak az Atya. Krisztus Urunk földi születésnapját azonban minden évben megünnepeljük, és előtte várakozunk az ünnep megérkezésére. De mit jelent várakozni?

Az Egyház várja Krisztus második eljövetelét, amiről tudjuk, hogy azt a napot senki nem ismeri, csak az Atya. Krisztus Urunk földi születésnapját azonban minden évben megünnepeljük, és előtte várakozunk az ünnep megérkezésére. De mit jelent várakozni?

„Örvendetes nap ragyogott fel, * mert az Úr templomába vezetik be azt, * ki a szülés előtt és a szülés után is szűz maradt...” (Az alkonyati zsolozsmán)

„Bölcsen meggyőzted * a földi uralkodót, * és nem hódoltál az ő fiának, * hanem elmésen tanítottad, * hogy ha a Fiú-Istent nem imádnánk, * azért az Atya méltatlankodna, * mert ő a Fiút felfoghatatlan módon, öröktől fogva szüli, * szenvedéstől mentesnek és test-nélkülinek, * úgy, ahogy annak léte van, ó szentéletű! (Alkonyati Zsolozsma)

„Szellemi bárányok voltatok, szentek, és a vadállatok erőszakosságától nem féltetek, a démonoknak esztelen tiszteletet nem adtatok, förtelmes áldozatot nem mutattatok be, hanem inkább önmagatokat adtátok oda Istennek tiszta áldozatul.” (A vértanúnő kánonjainak irmoszaiból)

Örvendezzen ma a magasságos mennyország, * harmatozzanak örömet a felhők * a mi Istenünk rendkívül nagy csodatételei miatt. * Íme a napkelet felé néző kapu terméketlen meddőségből megszületik az ígéret szerint, * és Istennek ajánlják őt lakóhelyül, * és szeplőtelen áldozatként bevezetik ma a templomba…” (Lítiai sztihirák)