Gondolatok

Húsvét előtt egy héttel, virágvasárnap, Jézus Krisztus Jeruzsálembe való ünnepélyes bevonulására emlékezünk

Liturgiamagyarázatunk során elérkeztünk a megszentelt adományok kiosztásához, az áldozáshoz.

Miután a pap befejezte az áldozatot, a kenyér és a bor átváltozott Jézus Testévé és Vérévé, megemlékezik a szentekről, kiváltképpen az Istenszülő és mindenkorszűz Máriáról, majd pedig ismét és ismét könyörög az Úrhoz, mielőtt elimádkozzuk az Úr imádságát, a Mi Atyánkot.

A Szent Liturgiának három fő része van, az előkészület, a tanítói rész, és az áldozati ajándékok megszentelése. Az igehirdetéssel és az utána lévő könyörgéssel véget ér a tanítói rész, és kezdetét veszi a harmadik rész, maga az áldozatbemutatás.

A harmadik antifóna éneklése alatt a papság a Krisztust jelképező evangéliumot körbe viszi az oltár körül, majd középen az oltárral szemben megállva magasba emeli Azt és felmutatja, miközben mondja: Bölcsesség igazhívők!

Liturgiamagyarázatunk során elértünk ahhoz a részhez, amit – ha valaki pontosan érkezik meg a templomba – először hall a pap szájából.

Egy hete megismerkedtünk a templom három részével, az előcsarnokkal, a hajóval, a szentéllyel és ezek szimbolikájával, térjünk át a Szent Liturgia magyarázatára

Az Abaújszántói Görög Katolikus Egyházközségben a Húsvét előtti tíz vasárnapon egy prédikációsorozatot tartunk, a Szent Liturgia magyarázatáról. Ennek keretében a triód kezdő vámos és farizeus vasárnapján az előcsarnokról gondolkodtunk, hiszen a bizánci szertartások részletei csak a liturgikus tér kialakításának fényében érthetőek meg.

Kispap-korom óta kifejezetten érdekeltek a szinoptikus (Máté, Márk, Lukács) evangéliumok és a János-evangélium bizonyos részei közötti kifejezett ellentmondások, és a lehetséges megoldások kulcsa: hogyan lehet feloldani ezeket az ellentéteket, hogy már ne legyenek többé azok?

„Gyermekkorod óta ismered a Szentírást. Az képes arra, hogy a Jézus Krisztusba vetett hit által az üdvösségre oktasson téged.” (2Tim 3,15)