Gondolatok

Kereszténységünk Krisztus követést jelent, amit egyházi hagyományunk szerint ünnepeinkkel,böjtjeinkkel, szentek ünneplésével élünk meg.

„Húsvét, az Úr húsvétja, ismét húsvétot mondok, a Szentháromság tiszteletére” - így kezdte szentbeszédét a görögöknél Teológusnak nevezett Nazianzoszi Szent Gergely, azokkal a szavakkal, melyek a bizánci egyház húsvéti éneksorának kezdetévé váltak („Szentséges Pászka, az Úr Pászkája”).

Ünnep van. Húsvét. Tavasz. Háromnapos ünnep. Mindez azonban csak közhelyek halmaza.

Húsvét előtt egy héttel, virágvasárnap, Jézus Krisztus Jeruzsálembe való ünnepélyes bevonulására emlékezünk

Liturgiamagyarázatunk során elérkeztünk a megszentelt adományok kiosztásához, az áldozáshoz.

Miután a pap befejezte az áldozatot, a kenyér és a bor átváltozott Jézus Testévé és Vérévé, megemlékezik a szentekről, kiváltképpen az Istenszülő és mindenkorszűz Máriáról, majd pedig ismét és ismét könyörög az Úrhoz, mielőtt elimádkozzuk az Úr imádságát, a Mi Atyánkot.

A Szent Liturgiának három fő része van, az előkészület, a tanítói rész, és az áldozati ajándékok megszentelése. Az igehirdetéssel és az utána lévő könyörgéssel véget ér a tanítói rész, és kezdetét veszi a harmadik rész, maga az áldozatbemutatás.

A harmadik antifóna éneklése alatt a papság a Krisztust jelképező evangéliumot körbe viszi az oltár körül, majd középen az oltárral szemben megállva magasba emeli Azt és felmutatja, miközben mondja: Bölcsesség igazhívők!

Liturgiamagyarázatunk során elértünk ahhoz a részhez, amit – ha valaki pontosan érkezik meg a templomba – először hall a pap szájából.

Egy hete megismerkedtünk a templom három részével, az előcsarnokkal, a hajóval, a szentéllyel és ezek szimbolikájával, térjünk át a Szent Liturgia magyarázatára