Hegedűs Hanna beszámolója a találkozóról:
Idén lehetőségem nyílt részt venni a Párizsban megrendezett Taizé-találkozón, ami egy óriási élmény volt. Ez volt az első alkalom, hogy Taizé-találkozón jártam, melynek ez alkalommal ráadásul egy vonzó nagyváros adott otthont. Különösen felemelő volt megtapasztalni, hogy fiatalok ezrei gyűltek össze a világ minden tájáról. Bár különböző országokból érkeztünk, a közös hit és a nyitottság mégis összekötött bennünket.
Utazásunk december 28-án vette kezdetét: a görögkatolikus csapattal, Kondás András atya vezetésével vágtunk neki a hosszú útnak. Bár a kilométerek száma és a fáradtság próbára tett minket, a buszon uralkodó jókedv és a közös várakozás izgalma átsegített a nehézségeken. Érkezésünkkor mindenki rendkívül kedvesen és figyelmesen fogadott minket, így rögtön otthon éreztük magunkat. A csoportot plébániákon és családoknál szállásolták el; testvéremmel egy francia családhoz kerültünk, akik rendkívüli figyelmességgel és szeretettel fogadtak bennünket. Velük lenni nemcsak a mindennapokat tette könnyebbé, hanem különleges élményt is nyújtott, hiszen betekintést nyerhettünk a helyi mindennapokba.
A program középpontjában az imádság, az elcsendesedés és a közösség állt. Napjainkat mindig közös imával és beszélgetéssel kezdtük, ami segített ráhangolódni a nap eseményeire. A Taizére jellemző énekek, a csendes imák és a Szentírás köré épülő alkalmak segítettek kiszakadni a mindennapok rohanásából. Ezután kisebb csoportos beszélgetéseken vettünk részt. Más országokból érkező fiatalokkal oszthattuk meg a gondolatainkat, melyek ráébresztettek, hogy bár más-más háttérrel érkezünk, mennyire hasonló kérdések foglalkoztatnak bennünket.
A programkínálat ugyanakkor napközben is rendkívül gazdag volt: a workshopok során közösen gondolkodhattunk aktuális kérdésekről, a kulturális blokkok részeként pedig még a Notre-Dame katedrálisba is ellátogathattunk. A sok élmény után az esték sem teltek el esemény nélkül. Különösen meghatározó élmény volt számomra, hogy két alkalommal is egy stadionban gyűltünk össze az összes résztvevő fiatallal közös imádságra.
A találkozó végére érve a szilvesztert és az újévet is közösen ünnepeltük: ki-ki a saját plébániáján, ami különleges zárása volt az utazásnak. Az óévet imádsággal zártuk, majd a közös koccintás után kezdetét vette az ünneplés. Az este folyamán megismerhettük különböző nemzetiségek szokásait és táncait, a szilveszter vidáman, rengeteg nevetéssel telt.
Összességében, a találkozó feltöltött, új barátságokat adott és olyan élmény volt, amit biztosan sosem felejtek. Hálás vagyok, hogy részese lehettem és nagyon várom már a következőt, ami ez év végén a lengyelországi Łódź-ban kerül megrendezésre.
