A korai kereszténység idején ezt mintázva, mármint meghalni és feltámadni Krisztussal, meghalni a bűnnek, és új életet kezdeni, mindig Nagyszombaton kereszteltek. Nagy ünnepe volt ez a közösségnek, hiszen a jelöltek hosszasan (néha évekig) készültek a keresztség felvételére. Az utolsó szakasza ennek a 40 napos böjt volt, amely végül átmenetté vált a feltámadás örömébe.
Ma már csupán egy alkalommal találkozunk a szülőkkel és a keresztszülőkkel a szentség felvétele előtt. Találkozunk olyannal, aki „le akarja tudni a kötelezőt”, de a legtöbben érdeklődéssel, figyelmesen vannak jelen. Nagyon sokszor kérdeznek is! Fügödön nem keresztelünk úgy gyermeket, hogy a felkészítést meg ne tartanánk. Egyrészt ez Püspök atya rendelkezése. Másrészt, azokhoz a családokhoz, akik részt vettek a felkészítőn, már nem idegenként megyek családot látogatni. Harmadrészt: fantasztikus pasztorális lehetőség felidézni a felnőttekkel, hogy valamikor felettük is elmondta egy pap ugyanezeket a gyönyörű imádságokat, áldásokat. Egy ilyen együttlétet követően biztatást éreznek arra, hogy a hétköznapokat a reggeli kávé mellett egy fohásszal kezdjék. Talán napközben eszükbe jut a nehézségek közepette a szövegrész („…örömest vegye magára Krisztus kedves igáját és kegyelettel viselje az Ő könnyű terhét…”) és könnyebben viselik a gondokat. Hálát tudnak adni este az adott napért…
2026 Nagyszombatján tizennyolc gyermeket keresztelt a Szent Tamás-kápolnában Salai Szabolcs atya, öt családból. Még olyan is volt, akinek a gyermekei nevelésbe vannak véve, de Húsvétra hazajöhettek, így sor kerülhetett a szentség kiszolgáltatására. Nagy öröm, hogy megszületett az édesanyában erre a vágy!
Természetesen volt egy alapzaj, hisz tömve volt a kis templomunk. De a felnőttek figyelme, a közös imádság, a gyermekekre irányuló szeretet, Szabi atya közvetlensége és magyarázatai csodás élménnyé tették mindannyiunk számára ezt a napot.
Orosz Rita
