Az egyházmegye évente szokásos máriapócsi zarándoklatát idén június közepén tartották meg. Különleges alkalom volt ez a zarándoklat, mert a 2025-ös esztendőre meghirdetett szentévben a máriapócsi bazilika is búcsújáró kegyhely. Különlegessé tette az is, hogy éppen ebben az esztendőben emlékezünk meg a metropólia, és vele együtt a Miskolci Egyházmegye megalapításának tizedik évfordulójáról. Mindezekért egyszerre adtak hálát egyházmegyénk parókiáinak zarándokai a kegyhelyen.
A zarándoklat csúcspontja idén is a délelőtti Szent Liturgia volt, egyházmegyénk püspöke, Orosz Atanáz vezetésével. A liturgián Juhász Géza első helynök mondott beszédet.
Géza atya a Szentév eredetéről és jelentőségéről elmélkedett, a Leviták könyvének 25. fejezetében leírtakkal összefüggésben. Azt a gondolatot is felvetette; miben lehetne ez a szent esztendő „másféle”, hogyan különböztethetnénk meg a többitől, hiszen olykor azt tapasztaljuk, hogy körülöttünk, vagy a környezetünkben sok minden még mindig nem változik. Nekünk kell különlegessé, mássá tennünk ezt az évet, például az istenkapcsolatunkban, az imaéletünkben.
A Szentév egyik gyakorlata a szent kapukon való áthaladás, nem csak Rómában vagy Jeruzsálemben, hanem idehaza is. De már azzal is „örömet szerzünk” Istennek, ha a saját templomunk kapuját átlépjük. „És ha még arra is képes vagyok, hogy hálát adjak és dicséreteket mondjak, akkor aztán igazán szent lesz az az idő, amit az Isten házában töltök. Minél többször megyek át a templom kapuján, minél többször megyek be az Isten házába, annál inkább erősödik bennem ez a lelkület. Ez az egyik felhívás, amit ez az esztendő tartogat nekünk; hogy minél többször lépjük át a templom kapuját és tegyük félre azokat a földi gondokat, amelyek bennünket ettől eltántoríthatnak. Legyen fontosabb a templomba „menés”, mint máskor.” – tanácsolta az első helynök.
Géza atyát a szent kapun való áthaladás arra is emlékezteti, amit majd életünk végén kell megtennünk. Arra biztatta a hallgatóságot, hogy álljanak a betegek és a haldoklók mellé, ne hagyják őket magukra. Imádkozzanak velük együtt és értük.
Rámutatott helynök atya arra is, mennyire fontos az Istennel töltött idő, az imádság. „Ahhoz, hogy megtudjam Isten akaratát, arra időt kell szánni” (…) igazából ez az életem legfontosabb tennivalója, hogy megtanuljak imádkozni, hogy meghalljam Isten szavait, hogy legyen idő Reá. Erre való ez az esztendő.’ – mondta. Végül arra is kitért a szónok, mennyire fontos lenne megértenünk és megtanulnunk, hogy földi javaink, pénzünk mind-mind mulandó dolgok: „Isten mint jó szülő gondot visel ránk – ennek megtapasztalása könnyebb akkor, ha nagyvonalúak vagyunk másokkal. (…) Minél inkább hiányzik valami, annál inkább tudjuk átélni azt, hogy Isten betölti a hiányokat.”
A liturgia végén az idén első szentgyónásuk után először eucharisztiában részesült gyermekeket külön köszöntötték, de nem csak ők, hanem az összes jelenlévő gyermek apró ajándékot is kapott. Atanáz püspök a liturgia záró áldása után a híveket szenteltvízzel hintette meg és megáldotta a kegytárgyakat is.
A Miskolci Egyházmegye megalapításának tizedik évfordulója emlékére az egyházmegye papjai és papnövendékei egy új, díszes püspöki liturgikus öltözetet készíttettek Atanáz püspöknek, melyet képviseletükben dr. Dobos András, a Görögkatolikus Papnevelő Intézet rektora nyújtott át.
Még csak most járunk a szentév felénél, tehát van még időnk tenni annak érdekében, hogy ez az év valóban más, valóban megszentelt legyen.
Szerző: Varga-Juhász Bernadett