Ünnepi Szent Liturgiával emlékezett meg a vajdácskai görögkatolikus egyházközség fennállásának 100. évfordulójáról. Ezen a jelentős eseményen a helyiek az elszármazottakkal és a környékbeliekkel együtt adtak hálát az elmúlt évszázadért a templom védőszentjének, Illés prófétának az emléknapján. Atanáz püspök a centenáriumi alkalomból Aranyszájú Szent János ereklyéjét hozta el a templomba.
A görög nyelv megújulásnak nevezi a templomszentelés évfordulóját, és ez olyan megújulást jelent életünkben, amely Szent Pál szavai szerint Isten akaratán alapul, mondta ünnepi beszédében Atanáz püspök. „Ha itt ki-ki Isten akaratát fogja követni, ez a közösség még évtizedek múlva is élni és virulni fog. S ez a világ is szeretetre szomjazik, tehát ha közösségünk visszatalál az eredeti szeretetre, akkor ezzel tudja leginkább gazdagítani ezt a megbolydult világot is.”
„A tettetés nélküli szeretet pedig a hitelesség mércéje” – állapította meg a püspök a Szent Páltól felolvasott szakasz alapján.
Embertársaink felé irányuló szeretetünk sokféle lehet; olykor izzó, máskor pedig ridegebb. De az Istennel való kapcsolatunkban törekedni kell az első szeretetre, az eredeti buzgóság fölelevenítésére. Minden lelkigyakorlat, zarándoklat és búcsúünnep emléke ehhez jelent fogódzókat. Merjünk megújulni ezekből a szép emlékekből – biztatta az ünneplő közösséget Atanáz püspök.
„Te Uram megtartasz minket és megőrzesz minket e nemzedéktől, mindörökké” – énekeltünk a prokiment a liturgián. „Ha az Úr száz éven át megőrzött miket, akkor merjük föleleveníteni azokat a szép élményeket, amelyekben izzott a szeretet tüze, és amelyek által annak idején épült a közösség. Ezek az emlékek segítenek abban, hogy az a megújulás, amit az apostol vár el tőlünk, tökéletes és Istennek tetsző legyen.” – mondta a püspök.
„Szent Pál tapasztalata szerint a keresztények egy testet alkotnak, s ez bizony maga a feltámadott Krisztus. A Szent Liturgia során megtört kenyér biztosít mindnyájunkat erről” – folytatta később a miskolci főpásztor, majd hozzáfűzte: „A vajdácskai egyházközségben is az egyéni tehetségek az egész Egyház javát kell, hogy szolgálják. Azt kéri az apostol; legyünk egymás segítségére.” Ki-ki a képességei és adottságai szerint járulhat hozzá a közösség további fejlődéséhez, megerősödéséhez.
A parókia története sajátosan alakult, hiszen 1924 novemberében Miklósy István püspök lukai anyaegyházként alapítja meg a parókiát („Luka” a Vajdácskával szomszédos Bodroghalom község korábbi neve), de valószínűleg a Vajdácskán meglévő, már 1902-ben felépült saját templom miatt, itt lett az önálló lelkészség központja. 1925 januárjával kezdődően vannak saját anyakönyvek Vajdácskán.
A templom történetének különleges darabja egy 18. századi, mindkét oldalán festett körmeneti kereszt, amely a Görögkatolikusok évszázados öröksége című kiállításon is megtekinthető volt.
Nagy Tamás parókus azt is megfogalmazta, hogy „a templom nem csupán épület, hanem élő közösség”, melyet generációk imája, munkája és áldozata tartott fent.
Az elszármazottak templom iránti hűségének számos emlékét őrzik és használják mind a mai napig. Például azt az ezüstkelyhet, ami Philadelphiában készült, valamint azt az evangéliumos könyvet is, amit szintén az Egyesült Államokban köttettek be és küldték haza a szülőfaluba az elvándoroltak.
A legutóbbi években is több jelentős felújítás történt, köztük a templom újrafedése, padfűtés beszerelése és az ikonosztázion restaurálása.
Tamás atya reménnyel telve köszönt el az ünneplőktől „Szívből reméljük, hogy ez az ünnep nem csak a múltról szól, hanem az emlékezés egyúttal egy újabb 100 év kezdete is!”
Szerző: Varga-Juhász Bernadett