Január 23-án az avasi református egyházközség volt a házigazda, ahol Orosz Atanáz püspök tartott elmélkedést. Az imaalkalmon az egyházközség keretei között működő Örömhír Kamaraegyüttes színesítette az igeolvasásokat és imádságokat.
„Hiszünk az imádság erejében”, mondta az imaesten Hangóné Birtha Melinda, az avasi gyülekezet lelkipásztora és hozzátette;„az egész világon élő keresztényekkel együtt ajánljuk fel imádságunkat, amikor arra törekszünk, hogy legyőzzük a megosztottságot”.
Orosz Atanáz, a Miskolci Görögkatolikus Egyházmegye püspöke igehirdetése az aznapi evangélium értelmében az ellenségszeretetre helyezte a hangsúlyt. Erre Jézus maga adott példát tanítványainak. A püspök rámutatott, hogy az ellenség iránti szeretet a keresztény alapmagatartás része, egyfajta „világot gyógyító orvosság” a megosztottság sebeire.
Azonban ezt a parancsot sokszor nehéz a mindennapokban megvalósítani. Gyakran érezzük úgy: „Szeressen ő előbb engem, aztán majd én is szeretem őt! Elfelejtjük ilyenkor, hogy az ellenségünket, a rosszakarónkat is szeretnünk kell, akkor is, ha sokszor szinte vérrel verejtékezünk emiatt” – mondta a püspök.
A főpásztor hangsúlyozta azt is, hogy ilyen ellenségszeretetet emberi erővel nem tudunk megvalósítani, csak Isten kegyelmével. A mennyei Atya jósága a jókra és gonoszokra egyaránt kiárad. A keresztény szeretet ezért nem viszonzást váró, számító szeretet, hanem feltétel nélküli szeretet ‒ akár még a rosszakarók felé is. Bár e hozzáállás nem jelenti a rossz tettek helyeslését, mégis a hívő ember a bántó személyben is Isten gyermekét látja. Ha imádkozunk ellenségeinkért, az imádság a mi szívünket formálja át: elcsitul bennünk a harag, és helyét a megbékélés veszi át. A keresztény közösség küldetése ugyanilyen módon a megosztottság helyett az egyetértés és kiengesztelődés előmozdítása.
Atanáz püspök Boldog Orosz Péter Pál életpéldáját is felidézte. A kárpátaljai vértanú papot lelkipásztori tevékenységéért börtönözték, az őt ért bántalmazásokra mégis szeretettel válaszolt, még fogvatartóit is megtanította imádkozni. Ez a tanúságtétel rávilágít, hogy a krisztusi szeretet a legnagyobb szenvedésekben is átformálhatja az emberi szíveket. (Az elhangzott homília teljes egészében a Gondolatok menüpontban olvasható).
Az ökumenikus imahét utolsó alkalmát a Székesegyházban tartották, ahol Jeviczky Ferenc parókus köszöntötte a híveket a zsúfolásig telt templomban. Az ökumenikus istentisztelet keretét ez alkalommal görögkatolikus szertartásunk vecsernyéjének álladó részei adták, az énekes szolgálatban a székesegyház kórusa is közreműködött. Igét hirdetett Meleg Attila református vezető lelkipásztor.
Az imahét során a hívek minden belvárosi templomban arra keresték a választ, mi az, ami összeköti a keresztényeket: „Ami összeköt bennünket, az a Szentháromság, az Atya, a mi Teremtőnk, Gondviselőnk, a Fiú, a mi Megváltónk és a Szentlélek, aki megszentel bennünket” mondta Meleg Attila. Beszédének további részében Isten kegyelmi ajándékairól elmélkedett, amelyeket „nem „elásni kaptuk, hanem szolgálatra.” Bár nem mindenki ugyanazt az ajándékot kapta, „de mind felelősek vagyunk azért, amit kaptunk.” „Ne ásd el, hanem szolgálj vele ott, ahová Isten állított!” – tanácsolta a lelkipásztor, majd arra mutatott rá, hogy Krisztus egyháza sem úgy épül, hogy mindenki ugyanazt teszi, hanem úgy, hogy mindenki a maga ajándékát használja fel benne. „Az egység nem az egyformaságból, hanem Krisztusból fakad és minden tagnak megvan a helye Krisztus testében.” Az ökumenikus sokszínűség így tehát egyfajta kincs. „Az egység ott kezdődik, hogy Krisztusban testvérnek látjuk egymást” (…) „A cél: eljutni a Krisztus teljességére.” – hangzott el a lelkipásztor igehirdetésében.
Az egész héten át tartó imaalkalmak közelebb vitték egymáshoz a különböző felekezetű közösségeket, ugyanakkor rámutattak arra is, hogy a Krisztus-hívőknek az ő szeretetével kell egymás felé fordulniuk, Krisztus szeretetparancsának mindennapi megélése pedig elvezet az igazi egységhez és megbékéléshez.
Szerző: Varga-Juhász Bernadett