Sok év után új helyszínen, a sátoraljaújhelyi Georgikon Görögkatolikus Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Technikum, Szakképző Iskola és Kollégiumban tartották meg a karitász munkatársak hagyományos őszi lelkinapját 2026. október 17-én.
A lelkinap imaórával kezdődött az iskola kápolnájában. Az imádság után Atanáz püspök nyitó gondolataiban Leó pápa egyik üzenetre hivatkozva emelte ki a Krisztussal való egység jelentőségét. Hangsúlyozta, hogy az egyházi szeretetszolgálat akkor tudja teljesíteni küldetését, ha a különböző helyszíneken és tisztségekben szolgáló munkatársak egységben maradnak a saját egyházközségükkel és egyházmegyéjükkel. Utalt az önzetlen, áldozatos segítségnyújtásra is, külön megemlítve országunk keleti régióit és a rászorulók megsegítését, valamint a közös ima és szeretet által nyújtott támasz jelentőségét.
A lelkinap fő előadója Csordás Gábor pasztorális helynök atya volt, aki korábban a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyei Karitász igazgatójaként szolgált. Elmélkedéseiben a szeretetszolgálat mélyebb, lelkipásztori és közösségi dimenzióit világította meg. Rámutatott, hogy a Karitász nem csupán egy a sok segélyszervezet közül, hanem az Egyház alapvető küldetésének (diakónia) szerves része, amely nem választható el az igehirdetéstől (kérügma) és a tanúságtételtől (martyria). A szeretetszolgálat egyúttal hiteles tanúságtétel is: a kívülállók számára is érthetővé teszi a keresztény hitet, ha annak követői megbízhatóan, tisztelettel és következetesen fordulnak a bajba jutottak felé. A segítség nem függhet attól, hogy a rászoruló milyen felekezethez tartozik, vagy egyáltalán vallásos-e. Ugyanakkor a segítők magatartása, egymás közötti viszonya és a feladatok felelős elvégzése maga is üzenetet hordoz. Kiemelte azt is, hogy a közös munka hatalmas összekovácsoló erővel bír az egyházközségekben.
A mai ember legértékesebb kincse az ideje; a rászorulók számára sokszor a legmélyebb segítséget az odafigyelés, a személyes jelenlét és az odaszánt idő jelenti. Gábor atya arról is beszélt, hogy különösen fontos az idősek és az egyedül maradók felkarolása: olykor már az is jelentős szolgálat, ha valakit elvisznek a templomba, meglátogatnak, vagy segítenek abban, hogy ne szakadjon ki a közösségből. Ugyanakkor a karitászönkéntesek egymást is bátoríthatják, tehermentesíthetik, és a nehéz helyzetekben lelki támaszt nyújthatnak egymásnak.
Figyelmeztetett arra, hogy a szeretetszolgálat nem lehet öncélú adakozás, elismerés vagy viszonzás reményében végzett tevékenység; alapja Krisztus feltétel nélküli szeretete. A krisztusi szeretet abban mutatkozik meg, hogy különbséget tudunk tenni a bűn és a bűnös ember között: a bűnt határozottan elutasítjuk, de az embert minden körülmények között határozott és bátor szeretettel kell segíteni a talpra állásban.
Az előadásokat fórum követte, melynek során egy-egy helyi csoport munkatapasztalatait, sajátos eseteit ismerhették meg a munkatársak. Szó esett az „utánpótlás” kérdéséről is, azaz arról, hogyan lehet a karitász munkájába a fiatalokat bevonni.
A lelkinap keretében Csejoszki Szabolcs, a Miskolci Egyházmegyei Karitász igazgatója is beszámolt az elmúlt év tevékenységéről és az egyházmegye különböző csoportjainak munkájáról, megköszönve az önkéntesek elhivatott és áldozatos szolgálatát.
Szerző: Varga-Juhász Bernadett