A rendezvényre mintegy húsz településről érkezett több mint hatvan résztvevő. A jelenlévőket Bángi-Magyar Anna, a szervező Boldog Ceferino Intézet szakmai munkatársa köszöntötte, kiemelve, hogy az esemény fontos célja a helyi közösségek és egyházmegyék együttműködésének erősítése. Mint mondta, a lelkigyakorlat nemcsak lelki alkalom, hanem találkozás is: találkozás egymással, az egyházzal és mindenekelőtt Krisztussal.
Molnár-Gál Béla diakónus, a Katolikus Egyház cigánypasztorációs referense az idei mottóval vezette be a közös elmélkedést: „Ugyanazt a lelkületet ápoljátok magatokban, amely Krisztus Jézusban volt” (Fil 2,5). A választott ige különösen szépen foglalta össze a két nap üzenetét: megbocsátani, megbékélni, és megérkezni Istenhez.
A programban kiscsoportos beszélgetések, elmélkedések, közös imák, tanúságtételek és gyónási lehetőségek váltották egymást. Az öt kiscsoportban cigánypasztorációs munkatársak segítették a résztvevőket abban, hogy őszintén megoszthassák kérdéseiket, örömeiket és küzdelmeiket.
A közösség számára fontos kapaszkodót jelentett dr. Orosz Atanáz miskolci megyéspüspök bátorítása is: „Segítsük egymást abban, hogy újra tüzes lelkülettel tudjuk hirdetni az Evangéliumot.” Szavai arra emlékeztettek, hogy az örömhír továbbadása nem elméleti feladat, hanem életből fakadó tanúságtétel.
A szombat déli szentmisét Szőke Lajos atya, a Budapest-Nagytétény Nagyboldogasszony templom plébánosa mutatta be, a homíliát Molnár-Gál Béla mondta. Szent Hedvig példáját idézve a szeretet, az önátadás és a szegények melletti elköteleződés fontosságáról beszélt. „A szeretet és az áldozat kulcsfontosságúak” – fogalmazott, hozzátéve, hogy sokszor a külsőségek alapján ítélünk, pedig a valódi értéket Isten érintése adja meg.
Délután dr. Balogh Győző János görögkatolikus áldozópap, rakacai parókus tartott előadást arról, hogyan formál át bennünket Krisztus szolgálata. „A kereszténység ugyanis belül kezdődik” – hangsúlyozta, majd hozzátette: „Ha Krisztus szíve dobog bennünk, akkor másként látunk, szólunk és cselekszünk.” Előadása arra ösztönözte a résztvevőket, hogy ne csupán feladatokat keressenek, hanem először a saját lelki átalakulásukra figyeljenek.
Szabó László piarista szerzetes arra biztatta a jelenlévőket, hogy a krisztusi lelkület a mindennapokban is megmutatkozzon. „Isten türelmes szeretettel formál bennünket” – mondta, a fazekas és az agyag képével élve. Az általa megfogalmazott imádság különösen személyes és megszólító volt: „Jézus, Te soha nem mondasz le rólam.”
Késő délután Szocska A. Ábel nyíregyházi megyéspüspök is csatlakozott a közösséghez. Az Akathisztosz imádság közös elvégzése után arra emlékeztetett, hogy az ember értékét nem a körülmények határozzák meg. „Cselekvővé kell válnunk és Isten legkedvesebb gyermekei vagyunk” – mondta, és ezzel megerősítette a jelenlévőket abban, hogy élethelyzetük bármilyen is legyen, Krisztus lelkületét mindig lehet választani.
A vasárnapi összegzés után a nagykállói római katolikus templomban bemutatott szentmise koronázta meg a lelkigyakorlatot. A szentmisét dr. Székely János szombathelyi megyéspüspök, az MKPK elnöke celebrálta. Homíliájában arra figyelmeztetett, hogy az ember sokszor gyorsan ítél, holott nem lát bele a másik ember szívébe. „Amíg egy ember él, addig van remény” – hangsúlyozta, majd arra buzdított, hogy a jóságot és a szeretetet ne sajnáljuk elvetni.
A püspök a magvetés képe mentén arról beszélt, hogy Isten türelemmel dolgozik az emberi szívben. „Isten nem mond le rólad” – fogalmazott. Szavai különösen összefoglalták a két nap lelki üzenetét: az ember értékes, formálható, és mindig újra kezdheti.
A résztvevők között volt, aki családi betegség miatti megnyugvást keresett, más a hitben való elmélyülésért érkezett, és volt, aki egyszerűen lelki feltöltődést szeretett volna kapni. A zenei szolgálatot Balajtról, Esztergomból és Miskolcról érkező zenészek biztosították.
A szervezők és a résztvevők közös tapasztalata az volt, hogy az ilyen alkalmak nemcsak emléket hagynak maguk után, hanem belső megerősödést is adnak, s hogy a krisztusi lelkület valóban képes új irányba állítani az emberi életet.
Szöveg és fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye, további fotók: Bángi-Magyar Anna
