Vízkeresztkor a görögkatolikus egyház Krisztus Jordánban történt megkeresztelkedését ünnepli, s ennek emlékére a templomokban, és az élő vizek partján is vízszentelést végeznek. Idén Edelényben, a Bódva partján tartották a nagy vízszentelés szertartását, amelyet ünnepi Szent Liturgia előzött meg az edelényi görögkatolikus templomban, Marincsák László parókus, Kovács Lajos iskolalelkész, Kiss Máté püspöki szertartó koncelebrálásával, valamint Szűcs Tivadar diakónusi szolgálatával.
Atanáz püspök a vízszentelés szertartásán szólt a hívekhez. A bevezetőben a teremtett világért viselt felelősségünkre hívta föl a figyelmet. Felidézte, hogy az emberiséget érintő súlyos vízválságról már egy évtizede is súlyos figyelmeztetés hangzott el itt, Edelényben.
„Naponta mintegy tízezer kisgyermek hal meg szennyezett víz miatt” – mondta a püspök, hozzátéve, hogy „ezért, környezetünk tisztaságáért főként mi magunk, emberek vagyunk a felelősek”.
Emlékeztetett arra, hogy Isten a Paradicsomkertet az emberre bízta, hogy művelje és ápolja azt, azonban ha ő ezt elmulasztja, annak következményei vannak. Az ember akkor kerül bajba, ha visszaél Teremtőjének kegyelmével.
A püspök ugyanakkor nem a válságra, hanem az isteni irgalom reményére, a tisztulás lehetőségére helyezte a hangsúlyt, Izajás prófétát idézve:
Keressétek az Urat, amíg megtaláljátok, hívjátok segítségül, amíg közel van!Hagyja el útját a gonosz, és gondolatait a bűnös; térjen vissza az Úrhoz, mert megkönyörül rajta, Istenünkhöz, mert bőkezű a megbocsátásban. (…) Amint az eső és a hó lehull az égből, és nem tér oda vissza, hanem megöntözi a földet, és termővé, gyümölcsözővé teszi, hogy magot adjon a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek, éppen úgy lesz Szavammal is, amely ajkamról fakad… (Iz 55, 6-10).
Az Atya ajkáról fakadó Szó, az Isten-Ige, aki ma megjelent a Jordán partján, hogy véghezvigye Atyja akaratát s hogy megkeresztelkedjék.
Később rámutatott a főpásztor, hogy Krisztus keresztsége a világ megszentelődését jelenti: „Nem neki volt szüksége arra, hogy megtisztuljon, hanem bennünket tisztított meg. (…) Miután Ő bemerült a vízbe, mindenkinek lehetővé tette, hogy a Szentlélek által megkeresztelkedjen, átalakuljon és megtisztuljon.”
A frissen behavazott tájra tekintve, a hóra, mint a tisztaság metaforájára is utalt a püspök, mely „jelképezi az Isten minden bűnt megbocsátó kegyelmét”, ahogyan a zsoltáros fogalmaz: moss meg (engem) és a hónál fehérebb leszek! (Zsolt 51, 9). Később azt is hozzátette:„Jézus Krisztus keresztelkedése lehetővé teszi, hogy a megszentelt víz révén mi magunk is tisztuljunk, hogy életvitelünk is jobb és tisztább legyen.”
A vízszentelés imádságaiban az egész városért, az egész közösségért imádkozott a püspök: „Ezért imádkozunk most itt a folyóparton, hogy ne csak közvetlenül a folyó medrére, hanem mindazokra kiáradjon a kegyelem, akik ebben a városban laknak, vagy itt járnak iskolába, vagy itt a környéken laknak (…) Jézus Krisztus megkeresztelkedik, és a világ megszentelődik.”
Beszédének zárógondolataiban Atanáz püspök arra hívta a híveket, hogy új, megtisztult lélekkel lépjenek be az új esztendőbe: „Lehetőségünk van arra, hogy megtisztuljunk, megszentelődjünk (…) új emberként járjunk ebben a 2026-os esztendőben.”
A szertartáson a hívek mellett egyházunk fenntartásában álló általános- és középiskola tanulói, sőt még az óvodába járó gyermekek közül is részt vettek egyesek, így téve tanúságot egyházunkhoz és az ősi hagyományokhoz való ragaszkodásukról. Atanáz püspök az újonnan megszentelt vízzel adta áldását rájuk és az előttük álló újesztendőre.
Szerző: Varga-Juhász Bernadett