Ez a különleges szertartás nem csupán liturgikus esemény, hanem a böjti időszak kapuja: alkalom a bocsánatkérésre és a megbocsátásra, hogy a negyvennapos lelki út alázattal, töredelmes szívvel és Istenre figyelő lélekkel kezdődhessen. A kölcsönös bocsánatkérés és a békecsók annak a jele, hogy tiszta szívvel akarjuk felajánlani a Nagyböjt szent idejét.
„Nagyböjt közepén a mai evangéliumban azt a parancsot kaptuk, hogy bocsássunk meg egymásnak, és engesztelődjünk ki egymással (vö.: Mt 6,14-21)” – mondta Atanáz püspök az esti szertartáson, majd azzal folytatta, hogy Jézus Krisztus követőjeként kell hogy mi is megbocsássunk: „Ezt várja el tőlünk a Mester, a megbocsájtás mindazoknak, akik bocsánatot kérnek, vagy nem is kérnek. Az Mester, aki az emberség szeretetére biztatta övéit, elvárja tőlünk, hogy felebarátainkkal, testvéreinkkel, barátainkkal, kiengesztelődve lépjük át a szent nagyböjt határvonalát.”
A szertartáson megjelent papságot és híveket arra kérte a főpásztor, hogy legyenek képesek szívből megbocsátani egymásnak, mint mondta; „hogy elhidegült szívünket fölmelegítse a nagyböjti kegyelem”
