Orosz Rita tisztelendő asszony beszámolóját olvashatják:
Múzeumpedagógiai foglalkozáson vehettünk részt, amely a tizenéveseink igényeinek megfelelő interaktív programelemeket tartalmazott. Az ilyen jellegű foglalkozásokon, annak érdekében, hogy a gyerekek sikerélménnyel és a lehető legtöbb új ismerettel távozhassanak a múzeumból, kis létszámú csoportokkal dolgoznak. Én kilenc fiatallal érkeztem.
A múzeum kérése, hogy a foglalkozás ideje alatt egy felnőtt kísérő maradjon a csoport mellett! Nos, annyira élveztem én magam is, hogy kár lett volna kihagyni!
Először is mindenki kapott egy térképet a kezébe, ennek alapján kellett eligazodni a múzeum több, mint 3000 négyzetméteres területén. Gyakorlatilag olyan volt, mintha a gyerekek navigálták volna a múzeumpedagógusokat, Filó Verát és Balogh Danit, akikkel azonnal barátságot kötöttek.
A foglalkozás másfél órája nem elegendő arra, hogy az egész múzeumot alaposan szemügyre vegyük, így vezetőink amolyan „állomásokat” jelöltek ki. Ezeken a helyeken beszélgettek a fiatalokkal származásról, hasonlóságokról és különbözőségekről, használati tárgyakról, mesterségekről, népek kultúrájáról, és így tovább. Sokat tanultunk a megtapasztalt élmények alapján. Szeretem, amikor „észrevétlenül” fejlesztünk. Ezen a napon ez értelmi és érzelmi síkon is megtörtént, miközben remekül éreztük magunkat! Talán a legélvezetesebb a közös zenélés volt, amikor mindenki (különböző) népi hangszert kapott a kezébe, és Vera ritmikus irányítása mellett kiváló összhangban tudtunk énekelni, s azt a hangszerekkel kísérni!
Délután a múzeumtól a Keleti pályaudvar felé sétálva útba ejtettük a Rózsák terét, ahol néhány szóban a görögkatolikus, és a római katolikus templomot is bemutattam, természetesen Szent Erzsébet kenyeréről sem feledkezve el.
Hálával van tele a szívem, mert ismét valami olyat tapasztalhattak meg a ránk bízottak, ami nem mindennapos, nem magától értetődő, sokaknak egyáltalán nem elérhető. Mindig örülök, amikor gazdagodnak, tanulnak, okosodnak!
