Az esztergom-budapesti segédpüspök papoknak, diakónusoknak és papnövendék-jelölteknek tartott előadást a Miskolci Egyházmegye székházának dísztermében április 16-án.
A feltámadás örömhíréből kiinduló érdekfeszítő előadás egyszerre volt teológiai tanítás és lelkipásztori bátorítás.
Krisztus feltámadt, „üres a sír” – ez a keresztény ember számára örömhír, ami nem pusztán jókedv, hanem bizonyosság. Az öröm pedig belső és nem elsősorban külső állapot. Ennek alátámasztására Kornél atya felelevenítette az Olofsson Placid atya által a gulágon szervezett „örömolimpiát”. Az „öröm” tehát a szentség egyfajta jele, nem pedig külső siker. Forrása belül van: az istenkapcsolatban, ezért a legnehezebb körülmények között is megmaradhat.
Ennek tükrében szükséges különbséget tennünk „tiszta” öröm és a „hamis” örömök között. „A hamis örömök rövid időre földobnak, de hosszú távon kifosztanak; a valódi öröm ezzel szemben nem függőséget, hanem szabadságot ad.” – mondta Kornál atya, majd hozzátette, hogy örömünk legnagyobb akadályait önmagunkban kell keresnünk: a perfekcionizmusban, az alacsony önbecsülésben, a megfelelési kényszerben, a félelemben, az aggódásban, az irigységben, a féltékenységben, az ítélkezésben, múltba vagy jövőbe menekülésben, a meg nem bocsátásban, vagy a panaszkodásban.
Ezen akadályok ellenpontjai – többek között – a hála, az alázat, a pihenés, a remény, a bizalom, a bűnbánat és a megbocsájtás. Szinte mindegyiket egy-egy szentírási szakasszal, idézettel támasztotta alá Kornél atya, gyakorlati tanácsokkal látva el a hallgatóságot és megerősítést adva arra a hivatásra, hogy a keresztény ember örömhordozó legyen.
Szerző: Varga-J. Bernadett