Középiskolás fiatalok és egyetemisták gyűltek össze az idén negyedik alkalommal megrendezett AkroFeszten, a régi helyszínen, a miskolctapolcai Akropolisz Szabadtéri Színpadon. Ezúttal is egyházmegyénk ifjúsági irodája (GIF) és bizottsága fogta össze a programok szervezését, a lebonyolításban pedig a Malka csapata (ifjúsági csoportvezetésre képzett, önkéntes és közösségszervező fiatalok) és a Görögkatolikus Felsőoktatási és Kulturális Diákotthon munkatársai működtek közre, igazgatójuk vezetésével.
A fesztivál nevének előtagja, a görög „akro” szóból ered, amely legfelsőt, a legszélsőt illetve határt jelent. Salai Szabolcs atya, a megnyitón arról beszélt, hogy a fesztivál egyik célja éppen az, hogy segítsen eligazodni ezekben az élethelyzetekben. Kiemelte: a legfontosabb, hogy a fiatalok közösségben legyenek, erősítsék egymást, és közösen keressék a válaszokat életük kérdéseire. Később egy rövid elmélkedésben arra is rámutatott; mennyire fontos, hogy feltegyük a kérdéseinket, céljainkról, arról, hogy miért élünk ezen a földön. Arra biztatta a fiatalokat, hogy ne féljenek keresni a válaszokat, és minden élethelyzetben forduljanak Istenhez.
A napot az AcaPriest indította zenés áhítattal, bár ezúttal hangszeres zeneszámok kísérték a rövid elmélkedéseket.
A nap egyik visszatérő témája a kommunikáció jelentősége volt. Fedor Péter atya személyes tapasztalataival szemléltetve, rövid elmélkedésében éppen arra hívta fel a figyelmet, hogy meg kell tanulniuk a fiataloknak kifejezni érzéseiket, mert ezek a kimondatlan érzések, gondolatok később fájdalmas hiányérzetet okozhatnak.
Dudás György atya arról elmélkedett, hogy bizonyos helyek nem önmagukban fontosak, hanem azok miatt a találkozások és élmények miatt, amelyek ott történnek velünk. Az imádság is ilyen találkozás, amikor az ember megéli Isten szerető jelenlétét.
A hit személyes megéléséről tett tanúságot az egyik fiatal, Kovács Attila Bánk is. Őszintén beszélt saját útkereséséről, és arról, hogyan erősödött meg benne az Istenbe vetett bizalom. „Azt szeretném, hogy ti adjatok esélyt magatoknak, és adjatok esélyt Istennek” – mondta, és arról is szólt, hogy sokszor el kell engedni olyan kapcsolatokat, amelyek nem építenek bennünket.
A rendezvény egyik legnagyobb érdeklődéssel kísért programja a digitális függőségekről szóló előadás volt. Sipka Bence pszichológus arra hívta fel a figyelmet, hogy a közösségi média és a digitális eszközök használata jelentősen befolyásolja a fiatalok mentális állapotát.
Ismertetett egy kutatást is, amelyben a résztvevők két héten át szürkeárnyalatos képernyővel használták telefonjukat. Az eredmények szerint, napi átlagban egy órával csökkent a képernyőidő, miközben javultak a szorongásos és depressziós mutatók. „Ha azt érzed, hogy te is ilyesmivel küzdesz, akkor érdemes átgondolnod a digitális szokásaidat” – hangsúlyozta. Bence előadása során még több tudományos kísérletet is szóba hozott annak illusztrálására, hogyan és miért alakulnak ki függőségek, vagy a nem éppen jó szokások, beidegződések, és ötleteket is adott, hogyan lehet ezekkel megbirkózni.
Sok szó esett a különböző kihívásokról is. Ehhez kapcsolódóan, a nap folyamán mindenkinek választania kellett egy-egy „titkos” kihívásból. Ezek az elkövetkezendő hetekre, hónapokra jelöltek ki egy-egy kisebb, vagy nehezebb feladatot. Volt, aki a „csotki” kötésének megtanulását kapta, vagy szentgyónásra szólító üzenetet húzott, vagy éppen jócselekedetre szóló felhívást kapott.
Ezután a fiatalok vették át a szót: a lelkiatyák által vezetett kisebb csoportokban saját véleményüket mondhatták el, és tehették fel kérdéseiket olyan témakörökben, mint például a barátság vagy a hit. A rendezvény végére egy közös üzenet rajzolódott ki: a valódi kapcsolatok, a kimondott szavak, az őszinte kérdések és az Isten felé nyitott szív segíthet eligazodni a minket körülvevő kihívások között.
A rendezvényre Atanáz püspök is ellátogatott, az eseményt lezáró Paraklisz szertartását ő vezette, és ajánlotta fel a fiatalokért.
Szerző: Varga-Juhász Bernadett