A háromnapos találkozón az ország különböző egyházmegyéiből érkezett családreferens házaspárok, lelkipásztorok és családpasztorációs munkatársak keresték együtt a választ arra, miként válhat a keresztény család a hit, a szeretet és az egymásért vállalt felelősség élő közösségévé. Egyházmegyénket Szepesi Szilárd családreferens atya képviselte, feleségével Szepesiné Henrietta tisztelendő asszonnyal együtt.
A rendezvény nemcsak szakmai tanácskozás volt, hanem alkalom a lelki feltöltődésre, a közös imádságra és a tapasztalatok megosztására is.
A kongresszus résztvevőit Marton Zsolt váci megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia családreferens püspöke köszöntötte. Gondolataiban arra irányította a figyelmet, hogy a házasságban a férfi és a nő nem egyszerűen közös életet kezd, hanem egymásnak ajándékozva önmagukat Isten tervének megvalósításában is részt vesznek. A keresztény házasság különleges értéke abban rejlik, hogy a házastársak szeretete túlmutat önmagukon. Kapcsolatuk Krisztus és az Egyház szeretetközösségét jeleníti meg, melyből új élet, remény és lelki megújulás fakadhat. A házasság tehát nem csupán személyes boldogságkeresés, hanem Istentől kapott hivatás, amelynek mindennapi megélése a megszentelődés útjává válhat. A család lelki élete a mindennapokban formálódik
A kongresszus egyik meghatározó előadását Papp Miklós görögkatolikus parókus, morálteológus tartotta, aki a spiritualitás házasságban betöltött szerepéről beszélt. Előadásának központi üzenete szerint a házastársak kapcsolatának minőségét nem kizárólag a látható cselekedetek, a közösen meghozott döntések vagy a mindennapi feladatok határozzák meg. Legalább ilyen fontos az a belső lelki világ, amelyből mindezek fakadnak. A házastársak hite, értékrendje, Istenhez fűződő kapcsolata és az életről alkotott meggyőződése alapvetően befolyásolja, hogyan tudnak egymás felé fordulni, miként viselik a nehézségeket, és milyen példát adnak gyermekeiknek.A közös lelki élet ezért nem lehet csupán alkalomszerű része a család mindennapjainak. Tudatos odafigyelést, kitartást és rendszeres megújulást igényel.
Papp Miklós arra is rámutatott, hogy a házasság egyik legmélyebb keresztény célja az, hogy a férj és a feleség egymást segítse az Istenhez vezető úton. A házastársak nemcsak az élet örömeiben és terheiben társak, hanem egymás üdvösségéért is felelősséget hordoznak. Az előadás külön figyelmet szentelt annak, hogyan válhatnak az Egyház szentségei a családi élet erőforrásaivá. A keresztség nem csupán a gyermek életében jelent új kezdetet. A szülők számára is lehetőséget ad arra, hogy megerősítsék Krisztus követése mellett meghozott döntésüket, és tudatosabban vállalják keresztény nevelői hivatásukat. A bérmálás, illetve a görögkatolikus hagyományban a bérmálásnak megfelelő krizmálás a Szentlélek ajándékaira irányítja a figyelmet. A Lélek kegyelme nemcsak az egyént, hanem a család egész közösségét is gazdagíthatja. A bűnbánat szentsége különösen fontos szerepet tölthet be a családi kapcsolatok gyógyításában. A gyermekeknek nem tökéletes szülőkre van szükségük, hanem olyan hiteles példaképekre, akik képesek felismerni hibáikat, bocsánatot kérni és újrakezdeni.
A házastársak számára az Eucharisztia, a Szent Eucharisztia vétele Krisztussal való közösségük elmélyítésének különleges lehetősége. Az Istennel megélt találkozás új erőt adhat a hűséghez, a türelemhez, az áldozatvállaláshoz és az egymás iránti szeretethez.Az előadás a betegek kenetének családi jelentőségére is kitért. A betegség és az elmúlás idején különösen felértékelődik az egymás mellett maradás, a közös imádság és az a bizonyosság, hogy Isten a szenvedésben sem hagyja magára az embert.
A családkongresszus egyik fontos felismerése az volt, hogy a keresztény boldogság nem azonos az anyagi biztonsággal, a sikerrel vagy a gondtalan élettel. Természetes, hogy minden család szeretne megfelelő körülmények között élni, biztonságot teremteni és jövőt építeni. A keresztény ember számára azonban a boldogság ennél mélyebb valóság.
A valódi öröm abból születik, amikor az ember felismeri Istentől kapott hivatását, és szeretettel igyekszik azt betölteni. Ez a házasságban is különös jelentőséggel bír. A szeretet nem csupán érzelem, hanem naponta megújított döntés: hűség a másikhoz akkor is, amikor az élet nehézségekkel, betegséggel vagy bizonytalansággal állítja szembe a családot. A házastársak közös útja így a kölcsönös megszentelődés lehetőségévé válik.
A lelki élet elmélyítéséhez Papp Miklós gyakorlati szempontokat is megfogalmazott. Fontos, hogy a családok otthonában legyen helye a közös imádságnak, a Szentírás olvasásának és a hit látható jeleinek. Egy ikon, egy kereszt vagy a család történetéhez kapcsolódó vallásos emléktárgy nem pusztán díszítőelem, hanem Isten jelenlétére emlékeztető jel is lehet. A közösen megélt vasárnapok, az egyházi ünnepek, a zarándoklatok és a családi lelkinapok segíthetnek abban, hogy a hétköznapok rohanásában ne veszítsük szem elől életünk legfontosabb értékeit. Ugyanilyen jelentősége van a támogató közösségeknek. A családoknak szükségük van olyan kapcsolatokra, amelyekben meghallgatásra, bátorításra és valódi segítségre találnak. A keresztény közösség különösen a nehéz időszakokban válhat megtartó erővé.
A kongresszus résztvevői nemcsak előadásokat hallgattak, hanem közös beszélgetések során is megoszthatták tapasztalataikat.
A találkozón bemutatták a Váci Egyházmegyei CsaládKözpont munkáját és a családcsoport-vezetők képzésének eredményeit is. A képzések célja, hogy egyre több plébániai és egyházközségi közösségben alakulhassanak olyan családcsoportok, amelyek segítik a házaspárokat hitük és kapcsolatuk elmélyítésében.
A résztvevők kisebb csoportokban beszélgettek a családpasztoráció lehetőségeiről, nehézségeiről és a már működő jó gyakorlatokról.
A közös gondolkodás rámutatott arra, hogy a családok kísérése nem merülhet ki néhány ünnepi rendezvény megszervezésében. Folyamatos jelenlétre, személyes kapcsolatokra és egymás iránti felelősségvállalásra van szükség.
A kongresszus egyik kiemelkedő liturgikus eseménye a Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek által bemutatott szentmise volt, amelyen római és görögkatolikus atyák is részt vettek.
Az érsek szentbeszédében a családi példamutatás jelentőségét hangsúlyozta.
Felidézte, hogy a korábbi nemzedékek életében a házassági hűség, a gyermekvállalás és az egymásért vállalt áldozat természetes értéknek számított. Ezeket nem elsősorban elméleti tanításokból sajátították el, hanem a családban megtapasztalt életpéldákból.
Napjainkban különösen fontos, hogy a keresztény családok bátran vállalják hitüket és értékeiket, még akkor is, ha azok nem mindig egyeznek a társadalomban uralkodó szemlélettel.
A gyermekek számára az egyik legértékesebb örökség az a tapasztalat, hogy szüleik kitartanak egymás mellett, képesek áldozatot hozni, és életükben valódi helye van Istennek.
A váci országos családkongresszus üzenete túlmutatott a háromnapos találkozó keretein.
Arra emlékeztetett, hogy a keresztény család nem csupán a társadalom alapvető közössége, hanem az Egyház életének is meghatározó része. A családban tanuljuk meg először, mit jelent szeretni, megbocsátani, szolgálni és felelősséget vállalni egymásért.
A házasság szentsége olyan kegyelmi forrás, amelyből a házastársak egész életük során erőt meríthetnek. Ehhez azonban szükség van a hit tudatos megélésére, az egymásra fordított időre és a közösség támogató jelenlétére.
A kongresszus résztvevői azzal a felismeréssel térhettek haza, hogy a családpasztoráció egyik legfontosabb feladata ma is változatlan: segíteni a házaspárokat abban, hogy ne csupán együtt éljenek, hanem együtt haladjanak Isten felé.
Szerző: Szepesi Szilárd, forrás: Magyar Kurír