Tökéletes húsvét

Tökéletes húsvét címmel akciós újság és ezernyi egyéb felhívás jut el hozzánk modern forrásokból, mindenféle üzleti hírportálokról és egyéb fórumokról. A négynapos ünnepsor és az ehhez kapcsolódó luxus lehetősége „megéri a pénzét”, jól megmozgatja az embereket. A Búza téri piac tövében azt is érezhetnénk, mintha jó pénzért még a „tökéletes húsvétot” is meg lehetne venni, hiszen beszélnek „Tökéletes húsvéti sonkáról”, „Tökéletes húsvéti menüről, italokról, tökéletes tojásról, tökéletes kókuszgolyókról, tökéletes fonott kalácsokról”stb. Sőt úgy tűnik, olykor kifejezetten „a még böjtölőkre” is mint kifutó modellre gondolnak a tökéletes üzletemberek.

Hol van a mi helyünk ebben a kavalkádban? Lehet-e még hagyományosan húsvétolni vagy templomban is rátalálni arra az örömre, ami ma már jó pénzért megvehetőnek tűnik? Vagy attól tökéletes a húsvétunk, hogy végre épp ma fejezik be zsidó testvéreink is a peszah ünnepet, mi pedig a földkerekség összes egyházával végre egy napon ünnepeljük a feltámadott Krisztust? Hogy végre a szent láng jeruzsálemi fellobbanása egyszerre lobbantotta lángra a világ összes keresztényének szívében a húsvéti hitet, derűt és örömet!

„Benne élet volt és az élet volt az emberek világossága”. Ezt a teljességet kínálja ma evangéliumunk szerint a föltámadott Krisztus. Ő, a föltámadott Krisztus Urunk az, aki hitünket alátámasztja, reményünket megnöveli, szeretetünket tökéletesíti. Remélünk abban, hogy a mindennapjaink nehézségeivel azért még nincs vége életünknek, hogy semmi rossz nem tart örökké, s hogy még a halálnak sem jut az utolsó szó… Többre vagyunk hivatottak.

„Az Úr föltámadása a mi reménységünk!” Ezt hirdeti az Egyház ma örömmel: hirdeti a reménységet, amelyet Isten állandóvá és legyőzhetetlenné tett, amikor Jézus Krisztust feltámasztotta a halálból. Kommunikálja a reménységet, amelyet az Egyház ad a szívekbe. Mindenkivel meg akarja osztani, mindenütt, különösképpen ott, ahol a keresztények hitük és az igazságosság meg a béke melletti elkötelezettségük miatt üldözést szenvednek.

János evangélista most hallott tanúságtétele megerősíti, hogy „akik befogadták Jézust, azoknak hatalmat adott, hogy Isten gyermekeivé váljanak”. Az emberré lett Istenfia azért halt meg és támadt fel, hogy vele együtt mi is éljünk és Isten gyermekei legyünk. Szent Pál a Rómaiakhoz írt levelében azt állítja, „Krisztus azért halt meg, és azért kelt életre, hogy mind a holtakon, mind az élőkön uralkodjék”.

Ünneplésünk során az teszi tökéletessé a Pászkát, ha átlépünk a „halálból az életbe”. Ahogy ezt sztihiránkban is énekeljük: „Föltámadás napja a Pászka … mert a halálból az életbe és a földről az égbe átvitt minket Krisztus Istenünk”.

Mindezt pedig nem elég csak nézni, mint a szomszéd moziban… Szóvá kell tennünk, át kell élnünk,meg kell tapasztalnunk…

Szent Pálnak sok gondja volt azokkal a tökéletlen keresztényekkel, akik csak ünnepelték a húsvétot, de életmódjukban nem igazodtak hozzá: összevissza paráználkodtak, iszákos és kicsapongó életmódjukat folytatták. Tegnap reggeli apostoli szakaszunkban az ilyenekkel szemben fogalmazta meg a kovásztalan kenyerek zsidó ünneplésének rendjével és az ottani pászkával való összehasonlítást: „nem tudjátok, hogy egy kicsiny kovász az egész tésztát megkeleszti? Takarítsátok ki a régi kovászt, hogy új tésztává legyetek, hiszen ti kovásztalanok vagytok, mert a mi húsvéti bárányunk, Krisztus feláldoztatott. Ne régi kovásszal ünnepeljünk hát, ne a rosszaság és gonoszság kovászával, hanem a tisztaság és az igazság kovásztalan kenyerével!”

A zsidó rendtartás szerint a kovásztalan kenyerek ünnepe előtt radikálisan kellett kitakarítani az egész házat és még a környékét is, nehogy bárhol is egy morzsányi kovász megmaradjon, és erjedést vagy romlást okozzon az ünnepi étrendben. „Takarítsátok ki a régi kovászt” figyelmezteti kortársait az Apostol, „hogy új tésztává legyetek”. Nemcsak a kovászt kell maradéktalanul eltakarítanunk, ahogy a zsidók tették és teszik, hogy elejét vegyük erjesztő hatásának. A bűnnel szemben sem lehetünk már megalkuvók. Távolítsunk el családunkból minden bűnt és rossz szokást – figyelmeztet Szent Pál, különösen is keresztény közösségünkből! „Ne a régi kovásszal, a rosszaság kovászával ünnepeljünk, hanem a tisztaszívűség és igazság kovászával!”

Szent Atanáz híres húsvéti leveleiben mindig leszögezi a józanság jelentőségét, s hogy milyen fontos volna a szegények támogatása: a szent húsvéti időszakban „megemlékezünk a szegényekről, s nem feledkezünk meg a vendéglátásról sem”, hiszen ilyen áldozatok kedvesek Isten előtt.” Nem a dínom-dánom illik hozzánk, hanem a krisztusi öröm és a szükséget szenvedők iránti fogékonyság! Alexandria sokszor száműzött püspöke felhívta a figyelmet a zsidó pászkától való különbségre: „A mi pászkánk, Krisztus már leöletett érettünk, hogy áldozattá legyen mindenkiért, és hogy mi, akik az igazság igéivel táplálkozunk, elnyerhessük majd a mennyei örömet a szentekkel együtt.” Majd így foglalta össze a tökéletes húsvéti élményt: „Mivel pedig idelent a földön már megkaptuk az örök boldogság előízét, s az Úr velünk van az idők végezetéig, a tökéletes ünnepet már a mennyekben fogjuk ünnepelni.”

            De Damaszkuszi Szent János húsvéti kánonjában is erkölcsi értelmezést kapunk a Pászka kapcsán: „Tisztítsuk meg érzékeinket, és meglátjuk a föltámadás megközelíthetetlen fényében tündöklő Krisztust, és tisztán halljuk, midőn mondja: Örvendjetek.” A kánon szerint az egyház megváltóját nemcsak vőlegényként, hanem önmagát feláldozó húsvéti bárányként is meg lehet közelíteni, ő ebben a formában is ugyanúgy ragyog: „Krisztus mint ember, ártatlan báránynak nevezteték, és mint Isten tökéletesnek mondatik, mert ő a mi bűn nélküli, legtisztább Pászkánk.” Az ilyen bibliai képek azonban mind csak bevezetésül szolgáltak ahhoz a személyes megszólításhoz, amely a Föltámadottal találkozó hívő szájából húsvéti hitvallásként hangzik el: „Én Üdvözítőm, ki mint Isten, élő és meg nem ölhető áldozatul önként mutattad be magad az Atyának, és föltámadtál harmadnapra a sírból, föltámasztottad Ádámot is az ő nemzedékével.” Ezt a személyes Megváltóját hívja-várja minden keresztény a húsvéti ünnepléstől a második eljövetel nagy napjáig: „Ó valóban nagy és legszentebb Pászka, Krisztus, … Istennek Igéje és Erősség, add, hogy benned igazabban részesüljünk a te országod nem alkonyodó napján!”

A tökéletes húsvét üzenete tehát abban áll, hogy hittel csatlakozzunk a feltámadt Krisztushoz és a tőle kapott erővel tartsunk ki, sőt növekedjünk a szeretetben, és így építsük országát, a szeretet civilizációját. Szent Pál így írt erről: „Ne hasonuljatok a világhoz, hanem gondolkodástokban megújulva alakuljatok át, hogy felismerjétek, mi az Isten akarata, mi a helyes, mi a kedves előtte és mi a tökéletes!” Teljünk be azzal az örömmel, amelyet a megújuló természet is sugároz! Imént hallott mai evangéliumunk szerzője, Szent János üzeni: „A tökéletes szeretet kizárja a félelmet” Tegyünk szert hát már ma a tökéletes szeretetre! Akkor tudjuk, hogy mi is „átmentünk a halálból az életre, mert szeretjük testvéreinket”. S így Isten életéből részesedünk. Ennek átélése tartozik a tökéletes húsvéthoz, amely ma itt és most megkezdődik – sőt már meg is kezdődött – mert föltámadt Krisztus!

            A legszentebb Pászka, Krisztus, húsvétkor már minden kegyelmet fölajánl, de a benne való legigazibb részesülésünk majd csak az ő eljövendő országának dicsőségében valósul meg. Nekünk tehát a mai nagy ünneplés hevében már a végső beteljesedésre is gondolnunk kell: „add, hogy benned igazabban részesüljünk a te országod nem alkonyodó napján!” Adja Isten, hogy ezt az egész ünnepet tökéletesen, szentül, békességben és vétek nélkül tölthessük el és hogy életünknek hátralevő részét békében és bűnbánatban töltve majdan Krisztus ítélőszéke előtt jó feleletet adjunk”!

Szent Péter apostol áldásával mondhatunk hálát ezért a tökéletes húsvétért: „Áldott legyen az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, aki nagy irgalmasságával, Jézus Krisztusnak a halálból való föltámadása által, élő reménységre szült újjá minket: arra a romolhatatlan, szeplőtelen, hervadhatatlan örökségre, amely számotokra van fönntartva a mennyben.”