"Érettetek és sokakért"

NAGYCSÜTÖRTÖK – „ÉRETTETEK ÉS SOKAKÉRT”

Kedves Testvérek!

A szentévi missziós kereszt közelében, a közelgő nagypéntek árnyékában ünnepeljük Szent Bazil liturgiáját. Másfél hónapja elmélkedünk azon a hitvalláson, amelyet 1700 éve kezdtek megfogalmazni a zsinati atyák, s mely ma is összetart bennünket. Sokszor átgondoltuk már, hogy „érettünk emberekért és a mi üdvösségünkért” szállt alá a második isteni személy, hogy sorsunkat jobbra fordítsa. És mai liturgiánkon is hallani fogjuk tőle, hogy „érettetek és sokakért” ontatik ki az ő vére.

Mégis Szent Mátétól így olvastuk fel a titkos vacsora még most is fülünkbe csengő szavait:

„Jézus vette a kenyeret, áldást mondott, megtörte és odaadta a tanítványoknak, és ezt mondta: „Vegyétek, egyétek, ez az én testem!” Aztán fogta a kelyhet, hálát adott, és odaadta nekik, mondván: „Igyatok ebből mindnyájan, mert ez az én vérem, az új szövetségé, amely sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. Mondom nektek, mostantól nem iszom a szőlőnek ebből a terméséből addig a napig, amíg majd az újat nem iszom veletek Atyám országában.”

Furcsállhatjuk, hogy Szent Máté evangéliuma (Márkkal egybevágóan) sem nem azt mondja, hogy „mindenkiért” (akit esetleg Szent János fogalmazhatott volna bele a titkos vacsora leírásába), sem pedig azt nem, amit mi itt szoktunk hallani: hogy „érettetek”. Hiszen Szent Pál a korintusi levélben és Szent Lukács a kínszenvedés történetének bevezetésében hozzáteszi: „Ez a kehely az új szövetség az én véremben, amely értetek kiontatik”. (22,20) Meg lehetünk győződve arról, hogy ami az utolsó vacsorán és azután történt, illetve amit mi itt és most fölelevenítünk, mindaz az apostolokért és értünk is van. Csak Szent Máté az evangéliumának koncepciója szerint azt emeli ki, hogy „sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak” (22,7), hiszen kortársaik egy nagy része elzárkózott az örömhír befogadásától, a Krisztusban való hit és élet elfogadásától. Bár Jézus mindenkiért jött, de a zsidók többsége elutasította, s a pogányok se mindenütt barátságosan fogadták az üdvösség jó hírét. Szent Máté (Márkkal egybevágóan) azt tapasztalta, hogy időről időre egyre többen hisznek, de korántsem mindenki. A „sokakért” megfogalmazással azt juttatják kifejezésre, hogy Jézus mindazokért életét adta, akik hisznek benne, - és ők azért sokan vannak és még többen lesznek. Ekkor még nem problémáztak azon, hogy Jézus azokért is adta-e az életét, akik nagypénteken az ő vérének ontásáért vállalják magukra a felelősséget, vagy akik nem hisznek és elkárhoznak. Szent Máté evangéliumában (Márkkal egybevágóan) a „sokakért” egyszerű, pozitív állítás: Jézus életét adta mindazokért, akik hisznek bene, követik őt, és így Krisztus áldozata által a megváltásban részesülnek és üdvözülnek.

Szent Lukács, Szent Pál és liturgiánk formulája, az „értetek” ehhez képest szűkítésnek tűnik: elsősorban a jelenlévőkre vonatkozik, s úgy tűnik, mintha a „sokakért” sokkal tágabb kört érinthetne. Miért szűkítenek? Hiszen máshol épp Szent Lukács és Szent Pál hangsúlyozzák leginkább Isten egyetemes üdvözítő szándékát. Ők már Jézus áldozatának eredményességét tartják szem előtt. Az „értetek adatik” (megtöretik) és „értetek kiontatik” valójában azt jelenti. „az én áldozatom árán ti részesültök a megváltásban, ti elnyeritek az üdvösséget”. Csodálatos kijelentés ez, amely azok fölött hangzik el, akik üdvözülnek. Az ő üdvösségük ára a kereszt. Isten Fia értük jött a földre, értük vállalta a földi élet minden fáradozását és a kereszthalál gyötrelmét.

És a többiek? Júdás és az összeesküvők, a főpapok és írástudók? De nem, ebben az ünnepi percben, a titkos vacsorán mégsem őrájuk figyelünk. A lehetőséget ők is megkapták, de nem éltek vele. Az emberré lett Isten felvállalta a visszautasítást, a kudarcot is, Mindenható létére senkit sem kényszerít. Mi azonban itt vagyunk és nem engedjük, hogy örömünket elhomályosítsa azok magatartása, akik visszautasítják Isten emberszeretetének ezt a csodálatos ajándékát, hogy keresztáldozata árán részesülünk a megváltásban. Jézus azoknak nyújtja szent Testét és Vérét, akik életáldozata árán részesei az üdvösségnek. Részesülni az ő testéből és véréből azt jelenti, hogy ő „sokakért” és értünk él és van, és minket, tanítványait a szentségben fölvesz ebbe a sokaságba.

Ezen a Szent Liturgián fölelevenednek az egykori események. Egy nagy és relieffel díszített ezüstdiszkoszon készítettük elő a kenyeret, egy nagy kehelyben a bort.

Liturgiánk imája szerint „a szőlővessző gyümölcsének kelyhét kezébe véve” Jézus „azt elvegyítette, hálát adván, megáldván, megszentelvén szent tanítványainak adta mondván: „Igyatok ebből mindnyájan, ez az én vérem, az új szövetségé, amely érettetek és sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára”. Ezt hagyta ő reánk „üdvösséget szerző szenvedésének emlékére azon az éjszakán, amelyen a világ életéért átadta magát.”

Bár az érettetek és sokakért összetett kifejezés így együtt egyik evangéliumi beszámolóban sem szerepel, de tudjuk, hogy a négy egymást kiegészítő leírásból az egyházaknak ez az ősidők óta ismételt formulája hangzik el. Az pedig, hogy a bevezetőben „a világ életéért” formulát is elmondjuk, tanúsítja, hogy liturgiánk a négy evangélium közös szemléletét folytatja, kétszer is kiemelve az érettetek szót. Korunk teológiája hangsúlyozza a négy evangéliumban egyaránt meglévő „-ért” ragot, hiszen Jézus egész valóját ez a másokért élt és hozott áldozat jellemezte. Az ő létezésének nemcsak egyik dimenziója volt ez, hanem annak legbelsőbb valója: léte – másokért való lét.

Ezzel a kulcsszóval közelítsük meg ma a titkos vacsora titkát, és ünnepeljük Jézus áldozatának szívünk mélyét átjáró értékét. Nagy diszkoszunkon ezüstvésetben látjuk, ahogy Krisztus Urunk két oldalra megáldoztatja apostolait, s bár a halála a világ életéért, mindenkiért történt, de a szentség, mint a kehelyből szánkba jutó szent vér nem mindenkihez, hanem hozzánk és a velünk egyidejűleg világszerte ünneplő keresztényekhez jut el. Sokakhoz eljut, mint ahogy Jézus ezt korábban megmondta: „Hisz az Emberfia nem azért jött, hogy szolgáljanak neki, hanem hogy ő szolgáljon és életét adja váltságul sokakért”. Isten szenvedő szolgájaként jött el, hogy „sokak vétkét hordozza”,és egy új szövetség ígéretét valósítsa meg értem, értünk, sokakért, a világ életéért. Amen

(Elhangzott a miskolci székesegyházban 2025. április 17-én.)