Az ökumenikus imahét péntekén az avasi templomban imádkoztak a belvárosi egyházközségek Miskolcon, az igehirdető Orosz Atanáz püspök volt. A 2026. január 23.-án elhangzott teljes beszédet az alábbiakban adjuk közre:
„Legyetek tökéletesek, mint mennyei Atyátok tökéletes!” – hallottuk a felhívást a Hegyi Beszédben. – De manapság nem szimpatikus a tökéletességre szóló meghívás. Még a magas posztra kijelölt keresztény vezetők is igyekeznek elhárítani maguktól. „Isten nem azt várta tőlem, hogy tökéletes legyek, hanem hogy mindenkit meghallgassak”- nyilatkozta egy európai főváros minap beiktatott érseke. A megtisztelő meghívás elől inkább elbújunk, hogy mi amúgy is botladozó, gyarló emberek vagyunk. De ettől függetlenül az első evangéliumban a Hegyi Beszéd legfőbb felszólításai között szerepel a tökéletességre való meghívás. Márpedig a Hegyi Beszéd Jézus csúcsparancsolata, amelyhez foghatót mi aligha gyárthatunk magunknak
Jézus vitathatatlanul meghívta tanítványait a tökéletes szeretet gyakorlására. „Senkinek sincs nagyobb szeretete annál, mint aki életét adja barátaiért!”- halljuk búcsúbeszédében. Ehhez képest a hegyi és a mezei beszéd elvei Máté és Lukács evangélistánál még szigorúbbaknak tűnnek. Mert a felhívás ott nemcsak a határtalan baráti szeretet gyakorlására, hanem a legnehezebb irányú szeretetre, az ellenség, a bennünket gyűlölő személyek iránti szeretetre szólít fel. „Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok üldözőitekért!” – halljuk Lukács evangélista megfogalmazásában magának az Üdvözítőnek a szavait. Úgy áll itt előttünk az ellenségszeretet, mint a józan keresztény embernek a gondolkodás- és viselkedésmódja, mint az egyháznak a hite, világnézete, mint a világot gyógyító orvosság.
- „Szeressen ő előbb engem – mondogatjuk olykor –, aztán majd én is szeretem őt!” Elfelejtjük ilyenkor, hogy az ellenségünket, a rosszakarónkat is szeretnünk kell, akkor is, ha sokszor szinte vérrel verejtékezünk emiatt. Mennyit kell még e téren is tökéletesednünk! Hiszen Isten, aki maga a szeretet, belénk oltotta a szeretet vágyát, s ez nemcsak azzal jár, hogy szeressenek bennünket, hanem hogy mi is szeressünk másokat. „Úgy bánjatok az emberekkel, ahogy akarjátok, hogy veletek bánjanak!”- fogalmazza át az ősi aranyszabályt Jézus, és így a szeretet önzetlenségét egészen az áldozatkészségig fokozza. Ám nemcsak elvárja tanítványaitól, hanem Mester létére maga gyakorolta tökéletesen ezt a fajta szeretetet. Ha valakinek voltak ellenségei, Jézus Krisztusnak aztán voltak. Ellenkeztek vele, elfogták, megkínozták, kegyetlenül megölték. Ám az ő kereszthalála népének minden szenvedését az üdvösség eszközévé tette. Ezért várhatja el, hogy határtalanul, korlátlanul szeressünk mi is.
- Ma is vannak, akik túlzott elvárásnak tartják ezt: mintha ez már túl sok lenne az ember őszinteségének, természetes szerető képességének. Kétségtelen, hogy az ellenségszeretet nem tud egyszerűen a puszta személyes szimpátiára, a mindennapi hozzáállásra támaszkodni. De csak az terhelné túl igazán az ember természetes képességeit, ha az ellenségszeretet azt jelentené, hogy az ellenséget ellenségként szeressük. Tényleg képtelenség volna a másikat azért szeretni, mert bánt, gonosz velünk, árt a családunknak vagy hazánknak.
De mivel a mennyei Atya mindnyájunk teremtője és jótevője, aki fölkelti napját gonoszokra is, jókra is, az ő kegyelme lehetővé teszi a szeretetkapcsolatot ott is, ahol ez egyáltalán nem tűnik természetesnek vagy megvalósíthatónak. Jézus közös Atyánkra irányítja a figyelmet, aki irgalmas, esőt ad igazaknak is, bűnösöknek is. Ő azt kéri, hogy a keresztény embernek a szeretete ne legyen pusztán csak szeretet a viszontszeretetért. Ha követői csak azokat az embereket szeretnék, akik őket is szeretik, milyen hálát várhatnak érte Istentől? Ezt a Jézussal kapcsolatot nem tartó bűnösök is megteszik egymással. Jézus tanítványainak különbül kell viselkedniük mint a pogányoknak. A keresztény ember szeretete önzetlen szeretet. Nem annyit jelent, hogy ellenségünkre tekintve felszítunk magunkban egy pozitív hozzáállást feléje, hanem bekapcsolódunk abba a szeretetbe, ahogyan az Atya szereti őt és engem is. Tehát az önzetlen szeretet nem áll ellentétben a mi megváltott emberi természetünkkel.
Krisztus követőjének emberszeretete nem kalkulálás, számítgatás. Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, akik átkoznak titeket; tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek benneteket, és imádkozzatok rágalmazóitokért és üldözőitekért – hangzanak Jézus tanácsai. Jézus, aki a „hegyi beszéd”-ben megfogalmazta, hogy követőinek életszentsége más kell, hogy legyen, mert egyébként nem mehetnek be a mennyek országába (Mt 5,20.) az ellenség szeretetének dolgában is ilyet kíván. Először, hogy udvariasak legyünk, aztán hogy imádkozzunk értük, mert az ima már új érzelemvilágot teremt: átnemesíti a tagjainkban rejlő ó ember destruktív impulzusait a kiengesztelődésre való készségbe olvasztva azokat.
És mindezt nem lehet pusztán személyes, egyéni síkon értelmezni. A Megváltó nemcsak Pétert, Pált vagy Jánost váltotta meg, hanem egész társadalmaknak felkínálta kincseit. Munkatársi körben sem haladunk soha előre, ha mindig csak irigykedés vagy gyűlölködés lesz úrrá rajtunk. De Kelet-Európa sem fog megmenekülni a pusztulástól, ha csak a kölcsönös bombázásnál reked meg az egymást egyre jobban gyűlölő nép. S vajon egyházunk teljesíthetné hivatását, ha manapság közömbösek maradnánk a nagy számú menekült embertárs irányában? Mielőbb át kell értékelnünk környezetünket az evangélium szerint. Ne akarjuk a menekülteket, ukrán testvéreinket ellenséggé tenni! És ne képzeljük vetélytársnak vagy ellenségnek a másvallásút sem! Ne csatlakozzunk a másgondolkodásúakat ócsárló közbeszéd egyre silányabb stílusához! Akik pedig valóban ellenségeink, azok felé is merjünk nagylelkűek lenni! Hátha egyszer mégis (fele)baráttá tudnánk tenni őket… Ami embereknek lehetetlen, lehetséges az Istennek!
Egykori falum szomszédságából származott egy kárpátaljai vértanú pap, akit lelkipásztori tevékenysége miatt 73 éve letartóztattak és Ungváron börtönben gyötörtek. Ez a Péter-Pál a szabadulás hetében így nyilatkozott: Nem vertek a nagyfőnökök, hanem megtanítottam őket imádkozni. Elmagyaráztam, mi az Eucharisztia.” Egy ideig emiatt sajnálta is, hogy újra szabadlábon van: „Nem örülök ennek. Inkább bezártak volna, mert az emberek ott is várják Isten szavát!” És megvallotta: „Semmi a világon nincs oly kedves a jó Isten előtt, mint önként, türelmesen szenvedni az Úr Jézusért.” Ezzel az elszántsággal fogadta a végső főbelövetést ő, aki korábban utolsó cipőjét és ruháját is odaadta a didergőknek..
Jézus mindezért jutalmat is ígér: Jutalmatok nagy lesz, és a Magasságbeli fiai lesztek. Kérjük ezért Jézust, aki az Atya irgalmas magatartását ajánlja az Őt követőknek; és magát az Atyát, aki a hálátlanok és gonoszok iránt is jó, mert irgalmából az embert nézi, irgalmas ember pedig talán mindenki lehetne. Imádkozzunk tehát, hogy szeretetünk ne korlátozódjék a házaséletre vagy a családi-baráti kapcsolatokra, hanem az Isten szerelméért egyaránt mindenkit tudjunk megbecsülni és szeretni. Nem azt mondom, hogy „egyformán”, mert ez lélektanilag is lehetetlen volna, de hogy egyaránt tudjunk szeretni boldog s boldogtalant, katolikus és protestánst testvéreinket, sőt barátot és ellenséget is. Így legyünk fiai mennyei Atyánknak, aki esőt ad igazaknak is, bűnösöknek is ! Ámen.