„Az Úr közel van.” –hallottuk az Apostoltól is az örömhírt. Valóban: „Az Úr közel van.” – hiszen Jézus már Jeruzsálem kapujába érkezett. Jeruzsálembe érkezve Jézus is csak azzal törődik, hogy mindent elvégezzen, amit az Atya rá bízott. Talán ezt a lelkületet akarja ma egyházunk nekünk is ajándékozni.
De Szent Pál apostol fenn olvasott sorai is éppen erről szólnak:. „Az Úr közel van. Az Úr közelsége nyilvánvaló az életünkben. S mégis olykor úgy viselkedünk, mintha messze lenne. Gondoljunk csak az e héten bevallott vagy megvallandó bűneinkre! Melyiket követtük volna el, ha valóban tudatosítottuk volna, hogy közvetlenül mellettünk, közel van az Úr?
Pedig Jézus Krisztus üzenete kezdettől az volt, hogy „közel van az Isten Országa”, hogy „közel van megváltástok ideje”. A fügefával is példálódzott! Amikor ága kizsendül és levelei kihajtottak, közel van a nyár. Nekünk is a tavasz közeledte alapján kellene megtudnunk, hogy az Úr közel van, az ajtóban.
„Közel van az Úr azokhoz, kik töredelmes szívűek, és az alázatos lelkűeket megmenti” (33,19).
A jóságos Isten mindenkihez közel van: csak mi vagyunk azok, akik bűneinkkel eltávolodunk tőle. Ezért mondja: „Lám, elvesznek, akik eltávolodnak tőled” (Zsolt 72,27). Ha valaki Mózeshez hasonlóan erényes életű és jó tetteket visz végbe, az szintén közel kerülhet Istenhez. Dávid is töredelmes szívű és alázatos lelkű lett, ezért üdvözülhetett. Szent Pál pedig a rómaiaknak „igazságról így szól: Ne mondd szívedben: „Ki megy fel a mennybe?” – azért tudniillik, hogy Krisztust lehozza –, vagy: „Ki megy le az alvilágba?” – azért tudniillik, hogy Krisztust a halálból felhozza. Hanem mit mond? Közel van hozzád az ige: a szájadban és a szívedben, tudniillik a hit igéje, amelyet mi hirdetünk. Ha tehát szájaddal Úrnak vallod Jézust, és szívedben hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból, üdvözülsz. Mert a szívbeli hit a megigazulásra, a szájjal való hitvallás pedig az üdvösségre szolgál.” (10)
A közelségről szóló mondat közvetlenül az Úr eljövetelére is vonatkozik. Akiben nincs egy szikrányi dölyf sem, és aki nem törődik túlzottan emberi sajátosságokkal, az egyszerre töredelmes szívű és alázatos lelkű is, az Úr pedig megmenti őt..
„A szőlőskertet ültető és abba munkásokat hívó Urunk közel van” – imádkoztuk a zsolozsmában. „Jertek, a böjtölés küzdelmében résztvevők, hogy a bért megkapjuk, mert bőkezű és irgalmas az Adományozó, s még ha kevés ideig dolgoznánk is, lelkünknek irgalmat nyerünk!”
Testvérem! Mennyire érzed az ő közelségét? S mennyire hiszed azt? Hitünkkel „hisszük és valljuk, hogy jelen van Krisztus, az élő Istennek Fia”. Nemcsak Jeruzsálembe vonult be 2000 éve, hanem ma itt is bevonult közénk, s Királynak bizonyul. A nagy bemenetünk az Ő bejövetelét jelképezi, ahogyan saját testét viszi áldozatbemutatásra a fővárosba, Jeruzsálem kapui felé. Ahogyan annak idején a Jézust fogadó néptömeg jelképezte az ő halál feletti diadalát és végső győzelmét, úgy emlegetjük a „mindenség Királyát”, akit láthatatlanul hordoznak az angyali rendek. Tehát tudatosítjuk, hogy Jézus a legnagyobb hadvezérnél is erőteljesebben lép be közénk. Közel áll hozzánk mint Király, akinek az akaratát nem illik semmibe venni.
A szentáldozáskor pedig maradandó lakást vesz lelkünkben-testünkben. Ha bevonult szívünkbe, akkor életvitelünknek is tükröznie kell Urunk-parancsolónk akaratát. Ahogy a Miatyánkhoz intézett fohászunk hangzik: „Legyen meg a Te akaratod!”
Mi ennek a következménye? „Örüljetek az Úrban mindkenkor!” Az apostol így folytatja: „Ne aggódjatok semmi miatt, hanem minden imádságotokban és könyörgésetekben terjesszétek kéréseteket az Úr elé, hálaadástokkal együtt. Akkor Isten békéje, amely minden értelmet meghalad, megőrzi szíveteket és értelmeteket Krisztus Jézusban. Arra irányuljanak gondolataitok, ami igaz, tisztességes, igazságos, ami ártatlan, kedves, dicséretre méltó, ami erényes és magasztos. Amit tanultatok és elfogadtatok, amit hallottatok és példámon láttatok, azt váltsátok tettekre, s veletek lesz a béke Istene.”
„Az igazi öröm abban a türelemben és alázatos nyugalomban rejlik, mely el tudja fogadni még a megalázó kitaszíttatást is” – prédikálta tegnapelőtt a pápai ház szónoka az idős Szent Ferenc életével illusztrálva utolsó nagyböjti lelkigyakorlatán: „az igazi öröm akkor nyilvánul meg, amikor az elutasítás, a megaláztatás és a félreértés sem veszi el a békénket.”
Amíg távol járunk az Úrtól, tele vagyunk aggodalommal. Még az apostol is bevallja, hogy a halandó testben olykor még távol él az Úrtól és valódi hazájától. , hogy „inkább találjon tetszést” (szó szerint) abban, hogy „távol kerüljön a testtől” és „hazaérkezzen az Úrhoz”. Ez azt jelentené, hogy szeretne hamarosan meghalni és Krisztusnál lenni. Mégis egyértelmű, hogy nincs mit aggódnunk: „Ne aggódjatok semmi miatt, hanem minden imádságotokban és könyörgésetekben terjesszétek kéréseteket az Úr elé.” De ez a „minden imádságotokban” azt is feltételezi, hogy sok időt szánunk az imádságra és odafigyelünk.
Ezen a nagyhéten mi is mindnyájan azzal foglalatoskodjunk, hogy elrendezzünk és elvégezzünk mindent, amit ránk bíztak, és amit a húsvéti készület utolsó hetében még el kell rendeznünk, és ne aggódjunk a holnap miatt, mert ahogyan Jézus hitte és hirdette, akik „az Isten országát és annak igazságát” keresik, azoknak „a holnap majd gondoskodik magáról.” (Mt 6,34)
Jézus annyit vár el és kér tőlünk, hogy maradjunk meg az ő szeretetében. Végigvezet saját szerető életáldozatának állomásain. Jézus, az Isten Fia, teljhatalmának tudatában is teljesen beleélte magát az emberek helyzetébe, teljesen átadta magát nekik a „végsőkig”, anélkül, hogy ennek végső következményei elől kitérne: úgy mutatkozik meg itt, mint aki teljesen belehelyezkedett a mi állapotunkba, s létünk végső értelmét megvilágította: hogy mások szolgálatában, mások rendelkezésére álljunk. S közben ő már nem szolgáknak, hanem barátainak nevezi az így hozzá fordulókat. Nagyhetünk végcélja is ez a szeretetkapcsolat, ez a tiszta barátság, amelyre nem formálhatunk előjogot, mert ez tiszta ajándék. Szent Ferenc említett tapasztalatát Jakab apostol hitelesíti a levelében: „Nagy örömnek tartsátok, testvéreim, ha különféle megpróbáltatás ér benneteket. Tudjátok, hogy hitetek erőpróbája állhatatosságot eredményez, az állhatatosság pedig tökéletessé teszi a cselekedetet.”
A Jeruzsálembe érkező Úr megígérte: „Aki szeret engem és megtartja parancsaimat, Atyám is szeretni fogja, s hozzá megyünk és lakást veszünk benne”. Így kezdjük el a szent Nagyhetet!