Bár megszokottól kicsivel korábban szervezték meg idén a zsolozsmás tábort, mégis alig kevesebb, mint félszáz ember kapcsolódott be a három napon át tartó folyamatos imádságba Irotán június 30. és július 3. között. Lelki értelemben több ez a három nap; egyfajta lelkigyakorlat is, a tábor – mondhatni – állandó résztvevőinek találkozása, és az újonnan érkezettek befogadása egyben. Sőt, a falubelieknek részéről is elvárt esemény évről évre.
A nap programjai a megszokott rendben zajlottak; hétfőn este nagyvecsernyével kezdtek. Ezen a szertartáson és az éjszakai virrasztáson Kocsis Fülöp metropolita is részt vett, Szocska Ábel püspök másnap kapcsolódott be az imafolyamba. Orosz Atanáz püspök pedig végig együtt imádkozott a táborozókkal.
Az első elmélkedést is a miskolci püspök tartotta. A gondolatmenetben Orosz Péter Pál életszentségét emelte ki, aki Istenbe vetett hitével és végtelen nagy szeretettel élte életét, melyből mi is meríthetünk. A téma nagyon is aktuális, hiszen épp a tábornyitás napján jelentették be az illetések, hogy a vértanú püspök boldoggá avatását 2025. szeptember 27-re tervezik.
A következő három elmélkedést Gulyás Zsolt encsi plébánost tartotta. Zsolozsma, bűnbánat, jó halál – ez lehetne az elmélkedések témájának egy-egy kulcsszava. A zsolozsmázás az Egyház imája, ami a napunk megszentelésére válhat. Amikor zsolozsmázunk, igazából Krisztusnak engedelmeskedünk, az Ő példáját követjük, és a szüntelen imádságra törekszünk. „A mi szavunk Krisztusban, Krisztus szava pedig bennünk visszhangzik”, így találkozik az Isten és az ember, mondta Zsolt atya. Arra is kitért, hogy ha Istennel találkozunk, akkor tényleg mindent „odavihetünk”, minden érzéssel feléje fordulhatunk. Néha mégis azt érezzük, hogy az Istennek adott időben nem történik semmi, pedig ez egyáltalán nincs így. Kicsit olyan ez, mint a napozás, annak is csak később látjuk meg az eredményét.
A bűn és a halál kérdésére nincs emberi válasz, csakis Isten tud rá választ adni. A bűn megsebez bennünket, sőt megsebezzük vele a másikat is. Az önismeret fontosságára is rámutatott az előadó: a saját szerepünk meglátására egy-egy „bűn” kapcsán. A gyónás, a mély megbánás és a bűnbocsánat pedig megtapasztaltatja velünk az isteni szeretetet. Béke és újjáteremtés következik utána, visszakapjuk a megszentelő kegyelmet. Arra is emlékeztetett az atya, hogy a halálról való gondolkodásunk meghatározó lehet abban, ahogyan az életünket éljük.
A zsolozsmás napokat püspöki liturgia zárta le. „A közös zsolozsmázás, Krisztus szeretete és a kinyilatkoztatott ige összekapcsol minket” – mondta a homíliában Atanáz püspök. „Nézeteltérés még lehet, de hála Istennek, nem vitatkozás és főként nem veszekedés formájában.”
Életünk minden válságos pillanatában, minden elfáradt pillanatunkban az Úr Jézus mellett van a helyünk, aki azt ígéri, hogy felüdít, megnyugtat bennünket – mondta a püspök az evangéliumban felolvasottakkal összefüggésben (Mt 11,28).Sokszor a pihenést is egy templomban, vagy, az Isten háza közelében találhatjuk meg; az Isten igéjét hallgatva. „Ezt a nagyon fontos benyomásunkat vigyük magunkkal innen az irodai táborból. Ha máskor is elfáradunk, ha úgy érezzük, ahogy a zsoltáros mondta, hogy lelkem már-már kimerül, akkor merjünk Isten igéjéhez nyúlni, merjünk templomba menni, merjük azokat a csodálatos kinyilatkoztatott szavakat meghallgatni, újra elismételni, amelyet a zsoltároskönyvben vagy a Biblia más helyein találunk meg” – mondta a főpásztor.
Egyfajta feladatot is kaptak a tábor résztvevői az elkövetkezendőkre. Az evangélium folytatja Jézus szavait: „tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű”. Bár a tanévzárás már mindenütt megvolt, de „vezessük be a nyár minden napjára a szelídség és alázat kurzusát, amelyben a mi Urunk Jézus képmására és hasonlóságára tudunk átalakulni. Ezt pedig Isten igéjét követve, az evangéliumot olvasva, imádságainkban elmélyülve tudjuk elérni” – tanácsolta a miskolci püspök. Így fogjuk tudni hordozni Jézus könnyű terhét vagy igáját.
Végül a homíliát Orosz Péter atyától fennmaradt imádsággal zárta: Istenem, legjobb védelmezőm az élet minden kellemetlenségében! Imádva kérlek, erősítsd meg gyenge erőimet, hogy ne essek el a teher alatt, amely a szívemet nyomja. (…) Uram, az élet kellemetlenségei tanítsanak arra, hogy kiérdemeljem a mennyei dicsőség elmondhatatlan koszorúját.
A zsolozsmás napok alatt a legtöbb, különösen az éjszakai zsoltárolvasó órákat bevállalók egy kis ajándékban részesültek. Az elválást, az elköszönést még egy kis beszélgetéssel nyújtották meg a résztvevők, miközben a liturgián megáldott növényi eledeleket fogyasztották el. Juhász Géza atya, a tábor legfőbb szervezője most is előre jelezte a tábor zárásakor; lesz jövőre is zsolozsmás találkozó, a tervek szerint július második hetében. Persze az idei sem, mint már annyi éve, nem jött volna létre Trestyánszki Rita munkája, valamint a templom harangozója, Miklós Lászlóné nélkül. Az idei kolibáért pedig Tünde tisztelendő asszonyt illeti köszönet.
Szerző: Varga-Juhász Bernadett/Miskolci Egyházmegye, forrás: Laskay Anna