Június 8-án, pünkösd vasárnapján Orosz Atanáz, a Miskolci Egyházmegye püspöke a Búza téri Székesegyházban végzett Szent Liturgiát és mondott homiliát.
„Pünkösdkor a Szentlélek leszállására és ihletésére várunk, amelyek a lelkünkben, a szívünkben valósulnak meg” – mondta Atanáz püspök az ünnepi homília bevezetőjében, majd az ünnep ikonábrázolásához fűzött magyarázatot: „Az apostolok feje fölött már ott van az az aranykör, amely már a megszenteltségükre utal, és közöttük ott van a világot jelképező öregember, kiírva rá, hogy kozmosz, amelyet éppen a Szentlélek rájuk történő leszállása szentel meg. Ezt az eseményt ünnepeljük pünkösd napján, és saját életünkben is ennek megvalósulását, ennek fölelevenedését várjuk.”
Pünkösd napján keleti egyházunk liturgikus színe a zöld, a templomokat zöld faágakkal is szokás díszíteni. „A zöld szín, nemcsak az életnek, hanem a reménységnek is a jele”, jelentette ki a püspök, párhuzamot vonva a 2025-ös szentév mottójával is.
„A Szentlélek minden időben a reménység lelke, működése a reményt kelti föl a tanítványokban, az egész emberiségben. Ő az, aki reményt adott annak idején a Jézus halálától elkeseredett apostoloknak, amikor leszállt rájuk a húsvét utáni 50. napon. Ő az, aki különleges apostoli küldetésre indította őket. Ő az, aki betegeket gyógyított, ő az, aki az evangélium meghallgatására élessé tette a füleket, ő az, aki különleges eseményeket is összehozott annak érdekében, hogy az egyház működjön és terjedjen földkerekség szerte.” – mondta Atanáz püspök, és hozzátette: A pünkösdi reménység személyesen érint mindnyájunkat.”
Majd kifejtette a fenti megállapítást: „Jézus Krisztus a Szentlelket személy szerint küldi mindegyikünknek és így alakítja át közösségünket. Ez pedig komoly kérdéseket is vet föl bennünk. Vajon készek vagyunk-e a békesség Lelkét befogadni egy olyan világban, amely háborúskodással van tele? Képesek vagyunk-e szeretni olyan testvéreinket is, akik csak a nehézséget okozzák újra meg újra? Képesek vagyunk-e jó szemmel tekinteni a menekültre, a szerencsétlen hajléktalanra? Amíg erre nem volnánk képesek, addig az egész világ reményét is rombolnánk. De a pünkösdi Lélek képessé tesz bennünket arra, hogy egyaránt szeressük az ukrán menekültet, a roma testvérünket, egyaránt szeressük mindazokat, akikkel körülvett bennünket a gondviselés.
„A pünkösd személyes pünkösd, amelynek először a családban kell majd megmutatkoznia, aztán pedig a nagyobb közösségben, a társadalomban.”
„A reménység nem csak arra vonatkozik, hogy holnap milyen jutalmat kaphatok, hogy holnapután milyen eredményeket érhetek el. A mi reménységünk az örök üdvösség, az örök élet reménye. Kivétel nélkül mindannyian így lettünk keresztények. És ezért bizakodunk akkor is, ha földi körülmények olykor nem adnának okot derűlátásra. A föltámadott Jézus a Szentlélek erejével távlatokat nyit számunkra, örök boldogság távlatait. És ez az a reménység, amely 2025-ben jubileumi szentév reményeként tölthet el bennünket, és a folytatásra is erőt ad kivétel nélkül mindnyájunknak.” – mondta a miskolci főpásztor.
Végül Szent Pál szavaival zárta igehirdetését Atanáz püspök, mert Szent Pál apostol átélte azt, hogy a Jézussal való találkozás a legfőbb motiváció egész életében: „A reménység Istene töltsön el titeket a hitben teljesen örömmel és békével, hogy a Szentlélek ereje által bővelkedjetek a reményben!” (Róm 15,13)
