A papság sokáig magától értetődőnek tűnt. Ma kérdőjelekkel övezett döntés, amely egyre inkább bátor kiállást kíván Isten és ember felé egyaránt. De mit jelent papnak lenni 2025-ben?
Hivatás – belülről fakadó válasz
Papnak lenni ma nem divat, nem egy életpálya modell, nem is társadalmi elismerés kulcsa. Aki ma erre az útra lép, azt nem sodorja a világ, hanem húzza valami mélyebb. Egy belső hívás, amely – ahogyan sokan megfogalmazzák – „nem hagy nyugodni”.
A papság ma ellenkulturális hivatás. Épp ezért vált különösen értékessé. Egy olyan életforma, amelyben le kell mondani sok mindenről, de cserébe valami mást ad: mély kapcsolatot Istennel, közösséget emberekkel, és életre szóló célt. A fiatal jelentkezők egyre tudatosabbak. Nem az „örökség” viszi őket, hanem a kérdés: mi az én helyem ebben a világban? És sokan épp erre a válaszra találják meg az utat a szeminárium felé.
Válság – rendszer, kihívások és belső küzdelem
A papi élet azonban ma nem mentes a válságoktól. A válság sokszor nem is a hivatás, hanem a rendszer körülötte. Paphiány, túlterheltség, csökkenő bizalom, egyházellenes hangulat – ezek a mindennapok részei. Az egyház képe megkopott a közéletben. A szekularizáció, a botrányok, és a digitalizált figyelemzavaros világ közömbössé vagy kritikussá tette a társadalom nagy részét. A belső válság sem ritka. Kiégés, magány, elbizonytalanodás sokakat elér. A lelkigyakorlatok, szupervíziók és közösségi támogatás hiánya mély sebeket okozhat. „A krízis nem csupán negatív esemény, hanem lehetőség is a fejlődésre és az elmélyülésre.” A válság tehát nem a papság végét, hanem annak átalakulását jelezheti. Egy új korszak küszöbét.
Küldetés – a pap, mint híd
2025-ben papnak lenni azt jelenti: jelen lenni ott, ahol más nem tud. A templomban, a betegágynál, az ifjúsági körön, a temetőben, a kávézóban, a telefon végén. A pap már nem elsősorban tanító, hanem kísérő. Nem „mindenek tudója”, hanem kérdező. Nem morális példakép, hanem sebezhető testvér.
Mi a pap küldetése? Híd lenni Isten és ember, ember és ember között. Úgy, hogy közben ő maga is ember marad. Esendő, de elhívott. Törékeny, de nem céltalan. Úgy, hogy ő maga is folyamatosan úton van – Isten felé. Ez a hivatás már nem tömeg előtt zajlik. A mai atyák gyakran kisebb közösségekben, perifériákon, családi asztaloknál, vagy lelkileg összetört emberek mellett dolgoznak. Csendben. Lassan. Kitartóan.
Értelmes válasz egy világ közepette
Papnak lenni 2025-ben: nem könnyű. De nagyon is emberi. Nem a világ elvárásait teljesíti, hanem egy mélyebb igazságot hordoz. A papság ma nem előny, hanem tanúságtétel. Nem hatalom, hanem szolgálat. És minden hivatásban, minden válságban és minden küldetésben ott a lehetőség: újra és újra rácsodálkozni arra, amit Jézus egyszer így mondott: „Ti vagytok a világ világossága.”
László atya
Fotó: Merényi Zita