Egyházmegyénk egyik több évszázadot megélt temploma a kenézlői. 1795-ben szentelték fel Urunk mennybemenetelének tiszteletére. A kenézlői egyházközséget annak idején Bacsinszky András munkácsi püspök alapította, így az akkor még a Munkácsi Egyházmegyéhez tartozott.
A templombúcsút mindig a mennybemenetel ünnepét követő vasárnapon tartják, idén június 1-jén. A kerek évfordulón megtartott búcsúi liturgiára Gergely Tamás atya ottani szolgálattevő elődeit és egyházmegyénk főpásztorát is meghívta, valamint a két filia; Viss és Zalkod híveit is.
Orosz Atanáz püspök ünnepi beszédének kezdetén az evangélium szavaihoz fűzött magyarázatot, arra kérdésre válaszul, miért örvendezve tértek vissza a tanítványok a jeruzsálemi templomba, annak ellenére, hogy Jézus eltávozott közülük: „Az Úr Jézus világossá tette, hogy amikor az Atyához megy, egyúttal velünk marad mindörökre: „Én veletek leszek minden nap a világ végezetéig”(Mt 28,20). Jézus jelenléte nem szűnt meg, csak átalakult, megváltozott. Tanítványai pedig örömmel maradtak a templomban sokáig.”
Az ősi jeruzsálemi templom nem csak a zsidók számára volt fontos. A korabeli írók följegyezték, hogy az egyszerre képviselte az egész földet, ugyanakkor az Isten országát, a mennyországot is, mondta a főpásztor. Ennek a kettősségnek az érzékeltetésre görögkatolikus egyházunk liturgikus himnuszaiból idézett.
Később a kenézlői templom építésének története és egy közép-afrikai falu hithű közösségnek története között vont párhuzamot. Ott a falu lakói költöztek át egy vízi baleset után a folyó túlpartjára, hogy a templom közelében legyenek. A kenézlőiek pedig templomot építettek magunknak, hogy ne kelljen minden alkalommal a Tiszán átkelve, Balsára templomba járniuk. Püspök atya méltatta a templom ikonosztázionját is, amely sok hasonlóságot mutat az ungvári székesegyház ikonosztázionjával.
Június 1-jén az első, nikeai zsinat igazhitű atyáinak emlékezetét is tartjuk, ahol rögzítették, hogy az, aki fölment a mennybe, ugyanaz, aki leszállt; „az Atyával egylényegű a Fiú, aki Isten létére jött el, hogy velünk sorsközösséget vállaljon, szenvedjen, meghaljon és föltámadjon és bennünket is a mennyországba vigyen föl.” ‒ mondta Atanáz püspök.
„Számomra különösen sokatmondó az, ha a templomhoz kötődik valaki.” – jelentett ki a miskolci főpásztor. Több meglepő egészségügyi kutatás eredményét is megemlítette, melyek többek között azt is mutatják, hogy a rendszeresen templomba járóknak általában jobb marad az egészségük és házasságuk, sokkal kiegyensúlyozottabbak, kevesebb a krónikus alvászavar körükben. Persze nem ezért járunk templomba, hanem „hogy Jézus Krisztus jelenlétét, a mennybe ment Krisztusnak a folyamatos jelenlétét még inkább átéljük és erőt merítsünk belőle.”
„Ajánlom, hogy aki csak teheti, ebben a hónapban még legalább kétszer jöjjön el a templomba. Legalább egyszer az Atya kedvéért, egyszer a Fiú kedvéért, akinek Előhírnökét és két főapostolát is ünnepeljük majd a hó végén, és még egyszer a Szentlélek kedvéért, akinek leszállását a jövő vasárnap, pünkösdkor az egész katolikus világ egyszerre ünnepli. Így kívánom mindenkinek, hogy ez a mai templomünnep valóban a templomhoz való kötődésnek a megerősítése legyen és ez előtt a szép ikonosztáz előtt az Isten országának, a mennyországnak szép élményével tudjuk folytatni életünket.” ‒ zárta beszédét Atanáz püspök.
Az ünnepet ábrázoló ikonnal térhetett haza mindenki, így mondott köszönetet a helyben lakó lelkipásztor az egyháztanács tagjainak is és mindazoknak, akik imádsággal, kétkezi munkával vagy adománnyal járultak hozzá ahhoz, hogy ez a kerek évforduló emlékezetes maradjon.
Szerző: Varga-Juhász Bernadett