A Szépséges Pászka elnevezésű egyházművészeti alkalom közönsége hallhatja először a kárpátaljai vértanúk előtt tisztelgő zeneirodalmi alkotást a Szent Efrém férfikar előadásában, Mohai Gábor és Orosz Gábor közreműködésével.
Az oratórium összeállítója dr. Bubnó Tamás, Magyarország kiváló művésze, Liszt Ferenc-díjas karnagy, énekművész, érdemes művész. Az alábbi beszélgetés az előadás előtti napokban készült.
Hogyan fogalmazódott meg az oratórium létrejöttének gondolata?
Ez akkorra datálódik, amikor a Hajdúdorogi Egyházmegye centenáriumi éve volt 2012-ben. Akkor egy görögkatolikus nagy rendezvénynek a Művészetek Palotájában része volt a Romzsa Tódor püspökről szóló misztériumjáték. Puskás László atya Megalkuvás nélkül című könyve alapján készült, mint ahogy most is sokat abból dolgoztam. Ebből tudjuk meg a legtöbbet Tódor püspök életéről, és a személyes elbeszélések, visszaemlékezések kapcsán. Szerintem egy nagyon szép és sokak szerint emlékezetes előadás jött létre. Talán erre gondolt Atanáz atya is, mikor említette, hogy most lesz Orosz Péter boldoggá avatása és az ezzel kapcsolatos események. Megemlítettem neki, hogy van egy ilyen – akkor még –vázlatom a két kárpátaljai atyáról. Hat év korkülönbség volt mindössze köztük, és Romzsa püspöke volt már a frissen fölszentelt Orosz Péternek.
Volt egy érdekes vízióm, vagy elképzelésem arról, hogy a kárpátaljai papsorsokban mennyi minden van benne. A ’20-as évek, tehát a Trianon utáni évek, amikor egy politikailag is nagyon nehéz helyzetben élt gyakorlatilag mindenki, Magyarországon is, Kárpátalján nemkülönben, és ennek kapcsán egy csomó párhuzamot láttam kettejük életében, számos érdekes egyezést. Nyilván, bár erre konkrétan nem találtam utalást, de egész biztos voltam benne, hogy Romzsa Tódor, aki lelki vezetője volt az ungvári szemináriumban Orosz Péternek, hihetetlen erős hatást gyakorolt rá. Nos, ezeket elmeséltem Atanáz atyának, aki akkor azt mondta; milyen jó lenne, ha ebből születne egy mű, valami olyan, ami mindezeket a dolgokat valamilyen módon rendszerezi. Hát így jött ez az ötlet, azaz a felkérés tulajdonképpen Atanáz püspöktől. A szándék már bennem megvolt, néhány, még csak vázlatos elképzeléssel, és aztán mikor megkaptam a megbízást, hogy milyen szép lenne, ha a Szépséges Pászkán elhangozhatna, akkor nekiálltam és megírtam gyakorlatilag.
Hogyan dolgozik egy zeneszerző manapság? Gondolom, már nem kézzel rajzolgatja a kottafejeket, hanem ez máshogy megy már.
Igazából ez egy nagyon érdekes történet ilyen szempontból is. Ebben, néhány korábban írt művemen kívül, saját zeném nincsen. Amit bevállaltam, és amit merészeltem megcsinálni, az az, hogy az életük, a levelezésük, a dokumentumok alapján csináltam egy olyan víziót, melyben Péter atya és Tódor atya imádkozik az életük különböző szakaszaiban. Például esti imáikat mondják, és az esti imában reflektálnak olyan dolgokra, amik akkoriban történtek velük.
Ilyen szempontból egy húszperces fikció, egy irodalmi mű született. Tulajdonképpen a „szájukba adtam” olyan dolgokat, amelyekről úgy gondoltam, hogy helyénvalóak, hogy ezt elmondhatták bizonyos alkalommal, amikor is, nyilván a mindennapos imádságai közepette, az Úrhoz fordultak. Ennek kapcsán sok zenei asszociáció merült föl, amiről úgy gondoltam, hogy egy-egy zene ide és ide nagyon is odavaló lenne. Tehát ez egy olyan összeállítás, aminek a szövege teljesen az én kútfőmből jött ki, a zene meg egy-két mű kivételével más zeneszerzőktől származik. Van benne Liszt mű, van benne Rahmanyinov mű, vannak benne különböző imádságok, van benne ének a húsvéti vigiliából, Nafanail szerzetes pap gyönyörű feldolgozásában.
Nagyon sok érdekes zenei kaleidoszkóp lesz az oratóriumban, amiről úgy gondolom, hogy nagyon is kifejezi azokat a lelkiállapotokat, amelyek akkoriban érhették ezt a két papot. Ezt próbáltam meg kifejezni. Valószínűleg kisfiúként is imádkoztak, tehát hatéves korukban is megszólaltatom őket. Nyilván ott egészen más a zenei közeg, mint később, amikor már gimnazisták. Ugyanabba a gimnáziumba is jártak egyébként mindketten. Aztán később, mint teológusok, majd pedig már mint püspök és papja beszélgetnek, egy dialógust folytatnak.
Úgy gondolom, valóban Krisztus követei. Mindketten páratlanul kitartó és valóban a vértanúságot abszolút bevállaló lelkületű emberek voltak. Ezt próbáltam kidomborítani ezekben a monológokban, az imákban, amiket ők mondanak, és ezt próbáltam egy kicsit körbejárni az oratóriumban. Hét stációból áll az oratórium. Az ötödik stáció az, ahol egymással beszélgetnek. Ami nyilván megtörtént, valószínű többször is, amikor már püspök és papja beszélgettek az aktuális, komoly problémákról. De a többi részben is, amikor az imáikat mondják, akkor is valamilyen módon utalni próbáltam arra a zenei világra, amibe belenőttek, tehát a mi saját bizánci zenei világunkra. Másrészt meg olyan műveket is választottam, amikről úgy gondoltam, hogy akár a zsoltárszövegek, akár az ima jellege miatt ideillők, és egy olyan élményt ad, vagy egy olyan módon egészíti ki a szöveget, ami a hallgatók számára szerintem jó lesz.
Így most már érhető, hogy miért oratórium lett a választott műfaj és nem bármi más.
Ha nem lennének ezek az összekötő imák benne, önmagában is lehetne egy méltó megemlékezés. Azonban azt gondoltam, hogy ez így talán még közelebb hozza azt a lelkiállapotot, amiben az életüket élték.
Elég sok elektronikus zenei effektet is fogunk használni, Lőrinc fiam, a férfikar vezetőjének köszönhetően. Egy olyan kozmikus zenei világ is be fog jönni az előadásba a Szépséges Pászka rendezvényen, amit eddig mi még nem mutattunk meg. A két főszereplő életének bizonyos szakaszában úgy gondolom, szintén nagyon jó adalékai lesz lelkiviláguk kifejezéséhez.
Nyilván a Szent Efrém férfikar adott volt. A másik két szereplőt is ön választotta az előadáshoz?
Is-is. Mohai Gábor benne volt abban a 2012-es előadásban is, bár akkor nem Tódor püspökként. Nagyon szeretem, ahogy beszél, ahogy verset is mond. Sokat dolgoztam már vele, jó barátom is. Orosz Péter atya szerepére Atanáz püspök javasolta Orosz Gábor atyát, akit szintén jól ismerek, nagyon örültem neki. A prózai részeket, azt, hogy hol tartunk időben, hány éves Tódor püspök, hány éves a Péter atya, szóval az oratórium gerincét Jászter Beáta tolmácsolja majd.
Mennyire jellemző, hogy mondhatni kortárs emberekről készülnek zeneirodalmi alkotások?
Az az igazság, hogy nekünk a bizánci világban olyan szerencsénk van, hogy itt mindenki kortárs. Kevésbé szétválasztható talán, mint a nyugati gondolkodás. Nagyon sok olyan koncertünk volt a férfikarral, aminek az volt a címe, hogy Kortársunk Bizánc. Sokan nem is értették elsőre. Persze, mint birodalom, már régen nincs a világon, de kultúraként nagyon is jelentős. Igazából az, hogy valaki ötven éve élt, vagy háromszáz, bizonyos szempontból persze óriási jelentőségű lehet, de én ezt a jelentőséget eltúlzottnak tartom. Az elmúlt ezer év magyar történelmében az alapvető magatartás- és hitbéli megnyilvánulások, a különböző cselszövések, ármányok és kiegyezések, azok nagyjából azt vetítik elő számomra, hogy ezer évvel ezelőtt ugyanazok az érzések, ugyanazok a döntések és ugyanazok a dolgok foglalkoztathatták az akkori társadalmat, mint minket. Tehát, szerintem mindenki kortárs. Szóval, aki egy keresztény kultúrába belenő, nemcsak ha bizánciba, hanem bármilyen másba is, az egy bizonyos közös ismeretekkel bír, ami, hát mondjuk így, egy időtlenségbe emeli őt. Az adott kornak a lenyomata az szerintem másodlagos. Nyilván vannak olyan dolgok, amiket a XIV. században másképpen csináltak, vagy más módon éltek meg, de megélték, és csinálták, az biztos. A „körítés” az egy kicsit más volt, de szerintem ez csak a körítés. Ez soha nem volt annyira lényeges, mint amennyire szeretik bizonyos történelmi regények, filmek kiemelni. Szemben másokkal, akik meg pont ugyanazt vallják, mint én. Azt gondolom, hogy az európai ember belső lelkivilága nem sokat változott.
Hogy dédnagyapánk, vagy üknagyapánk mit helyezett előtérbe a mindennapi életében, vagy hitének megvallásakor, azok nagyjából ugyanazok a rugók szerintem. Az, hogy ezt milyen körülmények között tette meg, hogy lovas kocsiból, vagy Mercedesből, az egy kicsit más, de nem annyira, mint amennyire mi azt gondoljuk, vagy úgy sejtjük, hogy az teljesen más volt. Nem, szerintem az egyáltalán nem volt más. Nem beszélve arról a véleményemről, hogy a Jóisten nem korválogató és nem személyválogató. Tehát mindenki egyenlő előtte. Micsoda dolog lenne az, hogy valakinek egy olyan korban kell élni, ahol nincsenek meg a lelkének ugyanazok a lehetőségei? Hogyan lehetne, hogy az egyiktől ezt elveszi az Isten, másnak meg megadja? Ne vicceljünk már! Nem feltételezhetjük a Jóistenről, hogy bármelyik kort is a másik felé helyezi.
Tervezik majd az oratóriumot lemez, vagy más formában is kiadni?
Nem, egyelőre még nem. Pénteken lesz az első bemutató, még most zajlanak az utolsó próbák. Reméljük, tetszeni fog a közönségnek.
Szerző: Varga-Juhász Bernadett