„330 évvel ezelőtti úticélt követve, november 6-án reggel 80 főnyi zarándok indult a Miskolci Egyházmegyéből Bécsbe, hogy a Pócsi Szűzanya első könnyezésének évfordulóján tiszteletét tehesse az első kegykép előtt.
Isten kegyelméből és a Szűzanya édesanyai szeretetét megtapasztalva, leírhatatlan és kimondhatatlan lelki kincsekkel gazdagodott a csoport. A szombat esti Akathisztosz szertartása, az angyali karokat idéző énekkari szolgálatok, a gyertyás körmenet és az értetkőzés lehetősége mind olyan közelségbe hozta a mennyországot, hogy valóban ott érezhettük magunkat.
A vasárnapi Szent Liturgia kiszakított minket az idő sodrásából, egy csipetnyi örökkévalóságot élhettünk át, megtapasztalva a küzdő és a megdicsőült egyház jelenvalóságát és egységét.
Az út talán legfontosabb gondolatát Schönborn bíborostól hallhattuk: Ahol az Anya van, ott van az otthon. Ezen a hétvégén megtapasztalhattuk, hogy mennyei Anyánk mindenütt, még útközben is velünk volt, ezért valóban otthon lehetünk az egész világban. De büszkének kell lennünk, mert az ő szeretete mégiscsak kiválasztott egy pici kis földdarabot ebben a világban, ahol mi magyar görögkatolikusok egy kicsit máshogy lehetünk otthon, mivel anyai szeretete azóta is megkülönböztetett módon nyilvánul meg Máriapócson, ahol nemcsak hogy kinyílott, hanem most is csodálatosan virít a „Mennyei Szép Rózsa.”
Forrás: Béres Gábor