Testvéri szó, közös szolgálat és a beszélgetés ereje

Test­vé­ri ta­lál­ko­zó­ra gyűl­tek össze a Ke­resz­tény Roma Szak­kol­lé­gi­u­mi Há­ló­zat in­téz­mé­nye­i­ben szol­gá­ló lel­ki­ve­ze­tők ok­tó­ber 7-én a Ma­gyar­or­szá­gi Evan­gé­li­kus Egy­ház Or­szá­gos Iro­dá­já­ban. Az al­kal­mon a szol­gá­lat ta­pasz­ta­la­ta­i­ról, ki­hí­vá­sa­i­ról és a va­ló­di, egy­más­ra fi­gye­lő be­szél­ge­tés ere­jé­ről is szó esett. A találkozón dr. Makkai László atya, a miskolci szakkollégium igazgatója is részt vett.

A találkozón Kondor Péter, a Déli Evan­gé­li­kus Egy­ház­ke­rü­let püs­pö­ke, a Ke­resz­tény Roma Szak­kol­lé­gi­u­mi Há­ló­zat el­nö­ke tartott áhítatot Márk evangéliumának 14. fejezetéből, a 3-9. versekben leírt történethez kapcsolódva. A püspök em­lé­kez­te­tett, hogy Jézus meg­véd­te az asszonyt, mond­ván, jó dol­got tett, hi­szen cse­le­ke­de­te a Krisz­tus irán­ti hálás sze­re­tet­ből fa­kadt. „Csak az tud iga­zán szol­gál­ni Jé­zus­nak, aki tudja, mit tett érte az Úr. Akkor válik a szol­gá­la­tunk iga­zán szol­gá­lat­tá, ami­kor nem egy­sze­rű­en azért vé­gez­zük, mert kö­te­les­sé­günk, mert az bár­mi­lyen szem­pont­ból hasz­nos, vagy mert ma­gun­kat jól me­ne­dzsel­het­jük, hanem egye­dül azért, mert ilyen hálás sze­re­tet­tel sze­ret­jük a meg­vál­tó Urun­kat, Jézus Krisz­tust” – fo­gal­ma­zott ige­hir­de­té­sé­ben Kon­dor Péter.

„Hogy vagy, test­vér?” – ez volt a mot­tó­ja annak a be­szél­ge­tés­nek, amely­nek során az in­téz­mé­nyek kép­vi­se­le­té­ben meg­je­len­tek be­szá­mol­tak arról, hogy a kol­lé­gi­u­mok­ban mi­lyen fel­ada­to­kat lát­nak el, meg­oszt­va egy­más­sal a szol­gá­la­tuk­kal össze­füg­gő ta­pasz­ta­la­ta­i­kat, és köz­ben szóba ke­rül­tek az előt­tük álló ki­hí­vá­sok is.

Van-e még ereje a test­vé­ri be­szél­ge­tés­nek? – Joób Máté evan­gé­li­kus lel­kész, teo­ló­gus, a Sem­mel­weis Egye­tem Men­tál­hi­gi­é­né In­té­ze­té­nek egye­te­mi do­cen­se ezzel a cím­mel tar­tott in­ter­ak­tív elő­adást. Lu­the­ri példa nyo­mán arra hívta fel a fi­gyel­met, hogy ahhoz, hogy egy be­szél­ge­tés­ben erő le­gyen, nem a sze­re­pek­nek kell ta­lál­koz­ni­uk egy­más­sal, hanem az em­be­rek­nek. Tehát in­téz­mé­nyi kör­nye­zet­ben sem a ve­ze­tő­nek és a di­ák­nak, hanem két em­ber­nek, „mert a be­szél­ge­té­sük így tud iga­zán gyü­möl­csö­ző­vé válni” – fo­gal­ma­zott. Hoz­zá­tet­te, egy tel­je­sen hét­köz­na­pi be­szél­ge­tés­be, egy test­vé­ri vi­gasz­ta­lás­ba is be­köl­töz­het az evan­gé­li­um – nem ke­gyes szó­la­mok­kal, hanem az­ál­tal, hogy meg­hall­gat­juk egy­mást, fi­gye­lünk egy­más­ra.

„Az első négy egy­há­zi kö­tő­dé­sű roma szak­kol­lé­gi­u­mot 2011-ben ala­pí­tot­ták meg, majd ezek az in­téz­mé­nyek hoz­ták létre a Ke­resz­tény Roma Szak­kol­lé­gi­u­mi Há­ló­za­tot” – idéz­te fel la­punk­nak nyi­lat­koz­va a ti­zen­öt évvel ez­előt­ti kez­de­te­ket Mol­nár Er­zsé­bet evan­gé­li­kus lel­kész, a nyír­egy­há­zi Evan­gé­li­kus Roma Szak­kol­lé­gi­um ve­ze­tő­je. A há­ló­zat azóta bő­vült, je­len­leg ki­lenc szer­ve­ze­tet fog össze. Az in­téz­mény­ve­ze­tő hang­sú­lyoz­ta, hogy a roma szak­kol­lé­gi­u­mok alap­sza­bály­ban rög­zí­tet­ték öku­me­ni­kus mű­kö­dé­sü­ket, ami meg­lá­tá­sa sze­rint a fe­le­ke­zet­kö­zi együtt­mű­kö­dé­sek­nek ki­emel­ten jó pél­dá­ját adja.

Forrás: evangélikus.hu