Felsővadász a II. Rákóczi Ferenc körüli emlékezet egyik legfontosabb szimbolikus helyszíne. A családi vagyont megalapozó dédapa, Rákóczi Zsigmond a 16. században vásárolta meg a falu birtokát, a dinasztia tagjai pedig ettől kezdve viselték a „felsővadászi” előnevet. II. Rákóczi Ferenc a szabadságharc éveiben is többször megszállt a településen. A nagyságos fejedelem életnagyságú portréjával is ékesített egykori kastély ma már a II. Rákóczi Ferenc Általános Iskolának ad otthont.
A fejedelem tiszteletére szervezett emléknapot a felsővadászi görögkatolikus templomban tartották meg. Bár a helyszínválasztás szokatlannak tűnhet, II. Rákóczi Ferenc életét meghatározó vallásossága fényében már teljesen nyilvánvaló. A templomhoz való kötődésének egyik tárgyi bizonyítéka az a puha szarvasbőrből készült, arany- és ezüstszállal hímzett miseruha, amelyet 1707-ben adományozott a helyi római katolikus plébániának. A megemlékezésen felszólaló előadók is Rákóczi Ferenc Istenbe vetett rendületlen hitét és alázatát helyezték a középpontba.
Buka Gábor felsővadászi parókus, az emléknap főszervezője úgy fogalmazott, hogy a fejedelem példája ma is irányt mutat: „Rákóczi személyében egy olyan alázatos embert sikerült megismerni, akinek egész életét áthatja az Isten iránti vágy és az örök igazság keresése.” Gábor atyát Rákóczi személye Szent Ágostonra is emlékezteti: egy olyan emberre, aki felismerte saját gyengeségeit és bűnösségét, miközben folyamatosan az életszentségre törekedett. A parókus kiemelte továbbá azt is, hogy Rákóczi a hatalomra nem öncélú privilégiumként vagy jutalomként tekintett, hanem mint az Isten által rábízott felelősségteljes szolgálatra.
Orosz Atanáz püspök beszédében azt a hipotézist támasztotta alá, mely szerint a Rákóczi-nemzedék évtizedeit, évszázadát különlegesen is megáldotta a Szűzanya könnyeivel, jelenlétével és imádságával. A Klokocsónak nevezett Hajagoson (ma szlovákiai búcsújáró hely) néhány évvel azelőtt könnyezett a kegykép, hogy Rákóczi született. Ezt a kegyképet nagyanyja, Báthory Zsófia hamarosan Munkácsra vitette, és édesanyja, Zrínyi Ilona, amikor Munkács várát hősiesen védelmezte a császári seregekkel szemben, éppen ennek a klokocsói kegyképnek a közelségével és tiszteletével töltekezve tudta azt a nagy harcot megvívni. Így a gyermek Rákóczi is a kép nagy tiszteletére hangolódhatott.
A pócsi könnyező kegykép Bécsbe szállításának szomorúságát maga II. Rákóczi Ferenc a Recrudescunt kezdetű kiáltványához készített „Centum gravamina”-ja (azaz „A magyaroknak a németek ellen való száz sérelme”) 90. pontjában, az ún. Mária-gravamen-ben nevezi meg. Jogtalanságnak tekinti a pócsi kegykép Bécsbe történt elvitelét és vissza nem hozatalát. Ismerjük mindannyian a kegykép további történetét: 1715-ben a másolata is könnyezett Máriapócson. Bizton feltételezhetjük, hogy Rákóczi életében az Istenszülőhöz fűződő tisztelet és lelki kapcsolat mindvégig megmaradt – mondta a püspök, majd felolvasta Rákóczi egyik latin nyelven írt alázatos, bűnbánó imádságát.
Tóbiás Krisztina történelem szakos tanár előadásából részletesen megismerhetővé vált Rákóczi Ferenc élete és kora, valamint mindazok az okok és következmények, amelyek az akkori politikai döntéseket befolyásolták. Bemutatta Rákóczinak azt a meggyőződését is, hogy a magyar nemzet szabadságharca Isten akaratával egyezik. A kuruc szabadságharc zászlajára rá is hímeztette: „Cum Deo pro Patria et Libertate” (Istenért, a Hazáért és a Szabadságért). Katolikus uralkodóként ugyanakkor tiszteletben tartotta a vallásszabadságot: seregében és fejedelemségében a protestánsok (reformátusok, evangélikusok) és az ortodoxok is szabadon gyakorolhatták hitüket.
Pacsai János kerületi esperes atya, aki gyermekkorát ezen a vidéken töltötte, diákként az emlékversenyekre való felkészülés során ismerte meg Rákóczi Ferencet. Előadásában hangsúlyosan jelent meg a fejedelem keresztény hite és a kudarcokhoz való viszonya. A szabadságharc bukása után sem mondott le elveiről, a száműzetésben is fegyelmezett, szorgalmas és imádságos életet élt: Rodostóban nap mint nap szentmisén vett részt, írt, tanult és kétkezi munkát is végzett. János atya arra is rámutatott, hogy a Rákócziak története a térség görögkatolikus múltjával is összekapcsolódik: a távolabbi Rákóczi-birtokokról, a mai kárpátaljai területekről érkező ruszin családok új közösségeket alapítottak a vidéken, templomokat építettek, és magukkal hozták hitüket, hagyományaikat is. Sok mai görögkatolikus parókiának fellelhetők ilyen gyökerei.
A rendezvény zárásaként dr. Várhelyi Krisztina, a falu szülötte egy jövőbeni felsővadászi történelmi emlékhely kialakításának elképzeléseit tárta a hallgatóság elé. Rámutatott, hogy a település gazdag történelmi öröksége, földrajzi fekvése és egyéb értékei reális és méltó alapot teremtenek ahhoz, hogy Felsővadász egykor nemzeti emlékhellyé, illetve kiemelkedő turisztikai központtá váljon.
Az emléknapon a Szent János Görögkatolikus Gimnázium, Technikum és Szakgimnázium diákjainak előadásában elhangzott históriás énekek méltó módon egészítették ki a felszólalók gondolatait.
A rendezvény a falubeliek körében már jól ismert Rákóczi-emlékkiállítás megtekintésével zárult.
Szerző: Varga-Juhász Bernadett