A Sajópálfalára érkező ministránsokat és az őket elkísérő lelkipásztorokat Béres Gábor atya, az egyházmegye ministránsreferense, a találkozó szervezője köszöntötte. A nap Szent Liturgiával kezdődött, amelyen Orosz Atanáz püspök Szent János evangélista alakját állította a fiatalok elé.
A főpásztor Szent János életének több mozzanatát felidézve azt mutatta meg, hogyan válhat egy Jézussal való találkozás egész életet átható kapcsolattá. Az apostol még idősebb korában is pontosan emlékezett első találkozására Krisztussal, mely az egész életét meghatározta.
Jézus keresztre feszítésekor is Mária mellett ott maradt a Mester közelében, a kereszt alatt. „Ez a legfiatalabb tanítvány lett a legbátrabb” – fogalmazott a püspök, hozzátéve: olyan szeretetkapcsolat alakult ki Jézus és János között, hogy a tanítvány „már nem hagyhatta el semmi körülmények között.”
A ministránsokhoz talán még közvetlenebbül szólt a húsvét hajnali „versenyfutás” története. János és Péter együtt sietett az üres sírhoz. A fiatalabb János ért oda előbb, mégis megállt, és megvárta Pétert, hogy ő lépjen be elsőként. Atanáz püspök ezt a „nemes versengés” példájaként állította a ministránsok elé. Ennek kapcsán került szóba a ministránsok közötti versengés a Szent István diakónus-díj elnyeréséért. Fontos az elismerés, de Szent János példája ugyanakkor arra tanít: nem az a legfontosabb, ki ér oda elsőként, hanem az, milyen lelkülettel szolgál. A püspöki tanítás végül Szent János legfontosabb örökségéhez, a szeretethez vezette vissza a fiatalokat: „Isten a szeretet, és ha szeretetben élünk, Istenben élünk és ő is mibennünk.” (vö.: 1 Jn 4, 1-20)
Atanáz püspök ezt adta útravalóul a ministránsoknak is: „Az a szolgálat, amit az oltár körül végeztek, nemcsak egy nagy méltóság, nemcsak rang, hanem a szeretet szolgálata.”
A Szent Liturgiát követően Kiss Attila Gellért atya tartott előadást a fiataloknak. A tanítás középpontjába ezúttal olyan fiatal példaképek kerültek, akik életükkel mutatták meg, hogy az életszentség nem életkor kérdése. Carlo Acutis, Bódi Mária Magdolna és Bogner Mária példáján keresztül a ministránsok olyan fiatalokkal találkozhattak, akik eltérő élethelyzetekben, különböző korban éltek, mégis következetesen Krisztust választották. Életútjuk rámutat, hogy a hit nem csupán a templomban megélt alkalmakhoz kapcsolódik, hanem a mindennapi döntésekben, a hűségben, az imádságban és az Istennek adott válaszban válik személyessé.
A lelki programot követően a találkozó a közösségépítés jegyében folytatódott. A korábbi évhez hasonlóan a ministránsok a sajópálfalai imaösvényen is útra keltek, és sor került az elmaradhatatlan focibajnokságra is. A közös játék és együttlét ugyanannak a napnak lett része, amely az oltár körül végzett szolgálatról, a hitről és a Krisztushoz tartozás öröméről szólt.
Szerző: Varga-Juhász Bernadett