Azt mondják, az együtt megtett út nem csak a lépteinket, hanem a szívünket is közelebb hozza egymáshoz… Nos, ez a gondolat, sőt, talán felismerés, a Baktakéken formálódó kis roma közösségünk számára hónapokkal ezelőtt kezdődött. Nyári kirándulásunk alkalmával pedig megerősödött. Sajnáltuk, hogy csak kevesen tudtak eljönni. Rendszeres találkozásaink 6-12 személyesek szoktak lenni.
Sokat beszélgettünk idén a szeretet-nyelvekről. A közösségben megélt örömökről és nehézségekről. Ez az alkalom sem pusztán a látnivalókról szólt. Sokkal inkább arról a kötelékről, amely ezt a cigányasszonyokból álló csapatot összetartja.
Első állomásunk a tarcali szőlőtőkék ölelésében álló Terézia-kápolna volt. Közösen imádkoztunk, de hagytunk időt egymásnak arra, hogy egyénileg is mindenki hálát adhasson a Mindenható Istennek.
A dombon reggeliztünk, ahonnan a fenséges kilátás csak fokozta ezt a különös hangulatot. Kirándulásunk csúcsa volt az Áldó Krisztus-szobor védelmező karjai alatt megállni.
Kicsit olyan érzés volt, mintha az elmúlt hónapok beszélgetéseit, imádságait, megosztásait, egész eddigi közös utunkat is megáldaná a Jóisten.
A lelki feltöltődést a test kényeztetése követte: fagyiztunk Tokajban, pihentünk a folyóparton.
Rövid nyári szünet után folytatjuk a közösségi összejöveteleket a baktakéki cigányasszonyokkal. Hiszünk a közösség erejében!
Szerző: Orosz Rita
