A jól ismert Mária-ének sorát választotta a Kárpátaljai Magyar Görögkatolikus Helynökség az idei zarándoklat jelmondatának: „Nyújtsd ki mennyből, ó Szent Anyánk, kezedet!” . Az ukrajnai helyzet miatt 2022 óta a zarándoklat elsődleges felajánlása a béke és a családok megoltalmazása. Idén is közel kétszázan gyalogszerrel érkeztek a kegyhelyre, a búcsú előtti szombaton. A gyalogosok az országhatártól, Beregsurányból július 17-én indultak el, és két nap alatt mintegy hatvan kilométert tettek meg egy nagyobb, éjszakai pihenést Nyírmadán beiktatva. A zarándokok most is szinte csak nők és gyermekek voltak. Lelkesen énekelték újra meg újra az egykori magyar himnuszt eredeti és módosított refrénnel: „Kárpátaljáról, édes hazánkról, ne feledkezzél el, szegény magyarokról!”
Szombaton kora este, a már megérkezett zarándokok az Istenszülő tiszteletére Akathisztoszt énekeltek a kegytemplomban. A szertartás végén a zarándoklat fő szervezője, Csirpák József salánki parókus atya egy-egy emléklappal köszöntötte az először gyalogos zarándoklatra vállalkozókat. Ennek emlékére Orosz Atanáz püspök pedig egy-egy máriapócsi rózsafüzért is átnyújtott a több mint húsz főnek. Ezután kezdődött az ünnepet megelőző virrasztás lítiás nagyvecsernyével, amelyet szintén Atanáz püspök vezetett.
A búcsú reggelén busszal vagy autóval utazva sok zarándok érkezett még, legtöbben szintén Kárpátaljáról, de szerte a metropóliából is. Közben pedig Kiss Máté püspöki titkár Illés próféta alakjához kapcsolódóan tartott katekézist, a templom előtti téren. Beszédében rámutatott, hogy Illés próféta ereje nem rendkívüli képességeiben, hanem Istennel való mély és bensőséges kapcsolatában rejlett. Ez adott neki bátorságot hitének védelmére a bálványimádás ellen és a politikai hatalom nyomásával szemben. Az ő példája arra tanít, hogy az imádság nem csupán kérés, hanem mindenekelőtt figyelmes odafordulás Istenhez, hogy felismerjük akaratát és engedelmeskedjünk neki. Máté atya azt is hangsúlyozta, hogy Isten jelenléte többnyire nem látványos csodákban, hanem a csendben és az élet apró kegyelmeiben tapasztalható meg, ahogyan Illés próféta is az enyhe szellőben találkozott vele. A keresztény ember feladata csendben, szeretettel, kitartással és példamutató élettel tanúságot tenni Krisztusról még akkor is, amikor ezért gúny vagy üldöztetés éri.
A búcsúi Szent Liturgiát Orosz Atanáz miskolci megyéspüspök vezette, Demkó Ferenc, a munkácsi egyházmegye magyar helynöke és a híveket kísérő kárpátaljai áldozópapok, illetve a hazai egyetemista fiatalokat kísérő Salai Szabolcs atya szolgálata mellett. A liturgián koncelebrált többek között a korábbi magyar esperes, Szabó Konstantin atya is, aki Szent Illés napján ünnepli pappá szentelésének 40. évfordulóját.
A liturgián Atanáz püspök szólt a zarándokokhoz. Mondanivalójának központi üzenete, az ünnepre előírt evangéliumban, a kenyérszaporítás történetében Jézustól elhangzott felszólítás volt: „Ti adjatok nekik enni!”(Mt 14.16).
Jézus nem fogadja el a tanítványok kézenfekvő megoldását; hogy küldjék el az embereket és gondoskodjanak magukról, hanem felelősséget ad nekik. Ez a felszólítás ma is érvényes. Az apostolok utódai sem „rázhatják le magukról” a szükséget szenvedőket, a keresztény ember nem háríthatja át másokra a felelősséget a rászorulók iránt. Bár sokszor úgy érezzük, kevés az erőnk és az eszközünk, Isten nem a lehetőségeink nagyságát, hanem a szívünk készségét nézi.
„Amink van, amivel rendelkezünk, az talán édeskevés. De Isten számára az fontos, hogy a magunk részéről hozzá akarjunk járulni az ő cselekvéséhez” – mondta Atanáz püspök, majd konkrét statisztikai adatokkal mutatott rá a mai világ egyik legsúlyosabb ellentmondására: miközben emberek százmilliói éheznek, a fejlett társadalmak óriási mennyiségű élelmiszert pazarolnak el és dobnak a szemétbe. Az evangéliumi történetben Jézus még a maradék összegyűjtésére is figyelmeztet, ez ma számunkra is időszerű üzenet.
Azonban a kenyérszaporítás csodája egyúttal előképe az Eucharisztiának. Krisztus ma is táplálja népét, immár saját testével és vérével, mondta a miskolci főpásztor Szent Pál szavait idézve: „A mi kenyerünk már nem közönséges kenyér, hanem »Krisztus testének közöltetése«.” Később a gondolatmenetet folytatva az Eucharisztia közösségteremtő erejére is kitért, hiszen a szentáldozás nem csupán Krisztussal, hanem egymással is egyesít bennünket: „Az elmúlt évek bebizonyították, hogy mi e lelki táplálék nélkül nem tudnánk élni.” Arra buzdította a zarándokokat, hogy vasárnapról vasárnapra kapcsolódjanak be Krisztus eucharisztiájába. „A legelső zsinati konstitúció szerint az Egyház ilyenkor a leginkább látható, az Úr Eucharisztiájának ünneplésében” – tette hozzá.
Atanáz püspök a záró gondolatokban a rászorulók, a „legkisebbek” szolgálatára irányította a figyelmet, valamint arra, hogy a tanítványnak nem a korszellem irányzataihoz kell igazodnia, hanem Krisztus teljes igazságához, még akkor is, ha ez áldozatokkal jár.
A Szent Liturgia záró áldása után, miközben a papság díszes menetben vonult el, Atanáz püspök megáldotta a zarándokokat és az otthoniaknak szánt kegytárgyaikat. Kérjük továbbra is a pócsi Szűzanya közbenjárását, hogy az egymással szemben álló népek mielőbb kiengesztelődve, békében élhessenek egymás mellett és az évek óta szétszakított családokban végre apák, anyák és fiaik újra együtt élhessenek.
Szöveg: Varga-Juhász Bernadett, fotók: Kapin Benedek és Varga-Juhász Bernadett
