Július első napjaiban meglepő egy ilyen gondolat. A felsőregmeci táborunk végén hangzott el egyetlen önkéntesünk szájából: Ezeknek a gyerekeknek ennyi volt a nyár.
Bizonyos értelemben igaza van. Hiszen nincs nagy esélye annak, hogy bárhová eljutnának nyaralni, táborozni, egyáltalán falun kívüli programra. Isten éltesse és tartsa azokat a szülőket, akiknek fontos, és meg is bírják teremteni a lehetőségét annak, hogy szünidei élményeket szerezzenek gyermekeiknek.
A velünk három napot együtt töltő iskolások egy részének ez nem adatik meg. Ezért is örülünk, hogy a közös imádságokon, bibliai tanításokon kívül kézműveskedésre (köszönet, Szabó-lányok!), sportra, éneklésre és táncra (köszönet, Együtt Segítsünk Egymáson Egyesület), egészen különleges és interaktív, népi fúvós hangszereket bemutató foglalkozásra (Visfontis Egyesület támogatásának köszönhetően hála az Aranyalma Párosnak) is sor kerülhetett.
Az Miskolci Egyházmegyei Karitász és más adományozók jóvoltából tombolahúzással zártuk a programot. Nem utolsó sorban köszönjük polgármester úrnak a hely biztosítását, közfoglalkoztatásban dolgozó munkatársainknak és önkéntesünknek a nélkülözhetetlen háttérmunkát!
Hálás szívvel:
Lipusz László atya, parókus és Orosz Rita, a ME cigánypasztorációs megbízottja
