Marczi András: Életzsoltár
Mikor gyermekzsebből kiesnek a holnap kavicsai,
mikor összegyűrődnek bennem a tegnap rajzai,
mikor a kapuk nagyobbnak tűnnek, mint a bátorságom,
mikor az udvar békéjét is idegennek látom,
– Te fényt hagysz utamon, míg újra rád találok.
Mikor kemény szó hagyja el ifjúságom száját,
mikor a bánat későn érkezik, s nem találja társát,
mikor egész éjjel visszatér egy át nem gondolt mondat,
és minden emlék arra kér, hogy kezdjem újra holnap,
– Te nyitva hagyod az ajtót, hogy rád láthassak.
Mikor a munka hangosabb minden égi jónál,
és elfeledtem, hány kegyelem várt minden fordulónál,
mikor irigység marja szívem, és más fényébe nézek,
és a sikert annak érzem, hogy mennyit érek,
-Te emlékeztetsz arra, ki vagyok.
Mikor újra elesek ott, ahol már jártam,
mikor minden nap többet kér annál, amit vártam, mikor a másik terhét látom, de csak a magamét hordom,
s elmegyek a fáradt mellett, holott tudom mi a dolgom,
– Te lehajolsz hozzám, amikor nincs erőm felemelni.
Mikor el kell engednem kiket egykor szerettem, mikor egy név vagy régi dallam könnyet csal szemembe,
mikor nincs válasz a miértre, csak a hiány marad,
s egy üres szék többet mond, mint ahány kérdés fakad,
-Te nem küldesz választ, hanem mellém ülsz csendesen.
Mikor a testem lassabban halad, mint a szívem és az álmom,
mikor a tükörből ősz idegen néz, és vigaszt nem találok,
mikor a levelek hullását jobban értem, mint a rügyfakadást,
és több emléket hordozok, mint erős szívdobbanást,
-Te őrzöd bennem azt, amit elvesztettem.
Mikor elcsendesül imám, és az ég lehunyja szemét,
mikor a mécses még áll, de lángja alig ég,
mikor már hinni sincs erőm, csak várni a fényre,
és nem találok jelet, amely megszólít végre,
– Te akkor is megtalálsz, amikor nem látlak.
S ha egyszer minden út elfogy, és az utolsóhoz érek,
mikor lehull rólam minden név, elismerés, érdem,
mikor már semmit sem vihetek, csak amit szeretetből adtam,
és elcsendesül minden szó, amit magam mögött hagytam,
-Te mosollyal lépsz elém,
S így szólsz: „Vártalak” .
Végre Itthon vagyok.
j2026. június 27.