A napot énekpróbával indították: a hálaadó liturgia tropárjait gyakorolták, illetve a Sárospatakról érkezett hitoktatók és hittanosok vezetésével egy könnyedebb hangvételű énekkel is ráhangolódtak a jóra. Ivancsó Bazil atyától pedig a kegykép történetét ismerhették meg.
A Szent Liturgián Atanáz püspök szólt a gyermekekhez. A Szent Páltól felolvasott apostoli szakaszt idézve arra emlékeztetett, hogy „Krisztusban mi sokan egy test vagyunk” (Róm 12,5). A keresztény ember nemcsak önmagáért él, hanem mindnyájan együtt, egymásért is felelősséget hordozunk. A főpásztor arra bátorította a hittanosokat, hogy a tanév során szerzett tudás és élmények mellett a szeretetben, az egymás iránti figyelemben és a jóságban is növekedjenek. Különösen hangsúlyozta a Rómaiakhoz intézett levélből elhangzott tanítást: „Ne hagyd, hogy legyőzzön a rossz, hanem jóval győzd le a rosszat!”
A liturgiát követő csapatjátékok középpontjában ezúttal a Szentírás hegyei álltak. Papp András atya, a Hitoktatási Bizottság elnöke segítségével felidézték az üdvtörténet szempontjából fontos hat „hegyet” és az ottani eseményeket, az Ararát hegyét, ahol Noé bárkája kötött ki, a Sínai-hegyet, ahol Mózes átvette a Tízparancsolatot, valamint a Kármel-hegyet, ahol Illés próféta tanúságot tett az élő Istenről. Az újszövetségi események közül a Tábor-hegy, az Olajfák hegye és a Golgota került a figyelem középpontjába. Ezek után már egyik csapatnak sem okozott különösebben nagy gondot a feladatok megoldása.
Akiben ezek után a nagy meleg ellenére még maradt energia, akadálypályán versenyezhetett a többiekkel. Jutott idő arra is, hogy a különböző településekről érkező gyermekek ismerkedjenek, új barátságokat kössenek. A közös imádság az Istenszülő előtt, az együtt töltött vidám órák méltó keretet adtak a tanév lezárásának és a vakáció áldásteljes elkezdésének.
Szöveg: Varga-Juhász Bernadett, fotók: Bak László