A fenti mottó a Háló Egyesület hívószavait idézi. Sokat tanultam a mozgalomban. Azonban nem gondoltam, hogy a cigányok között ugyanezek a fogalmak lesznek segítségemre…
Világ életemben hittem a közösség erejében. Pár éve, amikor a cigánypasztoráció célját kellett megfogalmaznom, hangot is adtam ennek. (Mindenkihez jusson el Krisztus Örömhíre! Mindenkiben ébredjen vágy a szentségi életre, s tegyen is annak elérésére! Mindenki tartozzon imádságos, felemelő közösségbe!)
Hálás vagyok, mert a Jóisten mindig sodor mellém hasonló gondolkodású, elkötelezett embereket. Jelen esetben Molnár Mariannt, aki a Don Bosco Barcikai Tanoda vezetője. Közösen találtuk ki, hogy a tizenéveseket megszólítjuk, rendszeresen összehívjuk őket, próbálunk csoportból közösséget formálni. Mariann Kazincbarcikán, én magam Hernádvécsén. Továbblépve pedig a két kis csapatnak biztosítunk lehetőséget a találkozásra.
Így történt, hogy kilencen ellátogattunk Don Bosco tanodájába. A délutáni programot az oda járó fiatalok szervezték és bonyolították le. Három csoport alakult, természetesen vegyesen a helyiek és a vendégek. Ez is szolgálta az ismerkedést. Három „állomásra” jutottak el a csoportok. Egyiken zenefelismerés, plusz pontért tánc és/vagy ének volt a feladat. Másikon „Ki vagyok én?” játékot játszottunk. Harmadik feladatnál az volt a kérdés, mit vinnénk magunkkal egy lakatlan szigetre?
Mindenki ügyes volt, segítette a csapatát. Mindeközben erősödött a barcikai közösség, hisz összedolgoztak vendéglátóként. Erősödött a vécsei közösség, mivel a nyolc fiatal gazdagabb lett egy közös élménnyel (milyen kár, hogy nincs nagyobb járművünk… :-).
S a találkozás során erősödött a két közösség közötti kapocs: barátságok szövődtek, és mást se hallunk egy hete, mint hogy mikor találkozunk ismét?
Természetesen szervezzük, ám nagy baj lenne, ha mindez csupán a találkozás öröméért történne!
Egyetlen ilyen délutáni program ezer új ismeretet nyújt, fejleszt (ha csak az összefüggő és értelmes bemutatkozásra gondolunk is), vágyat ébreszt a többre, jobbra, a szebbre…
Hálásak vagyunk ezért a pár óráért:
Szerző: Molnár Mariann és Orosz Rita
