Az ünnepi készület a szombat esti virrasztással kezdődött Miskolcon, a Búza téri püspöki székesegyházban. Vasárnap délelőtt Atanáz püspök végezte a Szent Liturgiát, Juhász Géza elsőhelynök, Kiss Máté püspöki titkár, valamint Jeviczki Ferenc, a székesegyház parókusának szolgálata mellett.
A liturgián Atanáz püspök mondott beszédet a „Mennyei Király, Vigasztaló” személyéről és szerepéről. Elmélkedésének elején a közismert himnusz idézését a Katolikus Egyház Katekizmusából vett tanításból magyarázta Atanáz püspök: „E naptól kezdve a Krisztus által hirdetett Ország megnyílik azoknak, akik benne hisznek: a test alázatában és a hitben már részesednek a Szentháromság közösségében.” – tanít a Katolikus Egyház Katekizmusa. „A Szentlélek a maga szüntelen eljövetele által vezeti be a világot a végső időkbe, az Egyház idejébe, az Országba, amely már örökségként a birtokunkban van, de még nem teljesedett be.” (KEK 732).
„Ennek az Országnak közeledte és a Szentlélek királyi működése vigasztal bennünket jelen ünnepünkön és azt követően.” – tette hozzá.
A püspök később arról is említést tett, hogy „Nisszai Szent Gergellyel együtt sok görög atya még így olvasta Szent Lukács evangéliumában a Miatyánk „Jöjjön el a Te országod…” sorát: „Jöjjön le ránk a te Szentlelked és tisztítson meg bennünket!” Szent Maximosz hitvalló is figyelmeztet arra: „az Atya-Istennek önmagában létező Országa maga a Szentlélek. Mert amit Máté ország-nak mond, azt másutt egy másik evangélista Szentléleknek nevezte: Jöjjön el a te Szentlelked és tisztítson meg minket”.
Imádságunk egyik fohásza; Tisztíts meg minket minden szennytől!, erre vonatkozik, mondta a püspök, majd így folytatta: „Nem vagyunk már rabszolgák, alávetve a rendezetlen kívánságoknak és a bűn uralmának, hanem a Szentlélek szeretete által vezetett gyermekek, Isten örökbe fogadott fiai vagyunk. Azonban ahhoz, hogy a Szentlélek legyen valóban királya és folyamatosan uralkodója a mi lelkünknek, nélkülözhetetlen, hogy mi az ő ösztönzéseit kövessük, melyek azt kérik tőlünk, hogy tagadjuk meg bűnös szenvedélyeinket. Ő meg is adja ehhez az erőt. „A testi ember bizony testiekre vágyik, a lelki ember ellenben lelkiekre törekszik” (Róm 8,5).
Később arra mutatott rá Atanáz püspök, hogy a Szentlélektől sokféle kegyelmi ajándék, görög szóval „karizma” származik. A pünkösdi zsolozsmában ez így fogalmazódik meg: „Mindent megad a Szentlélek. Jövendöléseket sugalmaz, papokat tökéletesít, írástudatlanokat bölcsességre tanít, halászokat hittudósokká avat, az egyház egész intézményét összetartja.”
„Egyházmegyénk, sőt talán egész országunk is arra vár, hogy Lelket adjunk neki. Lélekre szomjazik hazánk. Nem azzal teszünk jót neki, ha folyton csak szidjuk, kritizáljuk, hanem azzal, ha magunk is felelősséget vállalunk abban a kisebb-nagyobb körben, ahol épp illetékesek vagyunk. A Szentlelket nem mi adjuk, hanem az a Krisztus, aki telve volt Szentlélekkel. De általunk is közvetítheti, ha mi teljesen megtisztulunk, és egészen Szentlélek-hordozók leszünk. Akik annak idején részesedtek a Szentlélekből, azok úgy fogadták Őt, mint erőt, amivel nemcsak erősödnek, hanem erősítenek is másokat. Vették a Szentlelket, hogy Általa átjárva éljék át a sors változásait, és a viharokban, ítéletidőben támaszok legyenek.Ez „a Lélek maga könyörög helyettünk szavakba nem foglalható sóhajtásokkal.” (Róm 8,26)” – hangzott el a püspöki homíliában.
Később ezzel a gondolattal folytatta a főpásztor: „Isten szeretete kiáradt szívünkbe a nekünk adott Szentlélek által (Róm 5,5), s ezzel mintegy új természetet kaptunk. A lelki élet nem más, mint megtanulni új természetünk szerint élni, vagy ha úgy tetszik, megtanulni szeretni. Mert a keresztény az a személy, akit folytonosan a Szentlélek éltet és vezet (Róm 8,14). Akiben a Lélek tevékenykedik, aki a Léleknek megfelelően viselkedik és annak gyümölcseit termi. Ezek: szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. Ez a termőre fordulás nem történhet saját erőből, hanem az életet ajándékozó,a szívet újjáteremtő „Úr Lelkének” a műve. A Szentlélek bennünk lakását kérjük és vegyük is ma komolyan! A Szentlélek jelenléte nemcsak rendkívüli ajándékokban, nyelveken szólásban és csodákban nyilvánul meg, hanem sokkal egyszerűbb, hétköznapi dolgokban is. A lelki adományok, a templomi és egyházi szolgálatok az egyház építésére valók.”
Ünnepi gondolatait a Szentlélek segítségül hívásával zárta a Miskolci Egyházmegye püspöke.
Pünkösd vasárnapján az esti vecsernye is egy különleges imádsággal, a térdhajtási imákkal kezdődött. A keleti hagyományban a húsvéttól pünkösdig tartó ötven napban, a feltámadás örömének idején, a szertartásokon nem térdelnek le. Pünkösdkor azonban újra, a bűnbánat és az alázat jeleként. Az imákban a Szentlélek segítségért és az egyház megújulásáért is hangzott el könyörgés.
Szerző: Varga-Juhász Bernadett