Kedves Testvérek!
Képekkel teli világunkban, ahol reklámok, plakátok és képernyők összezavarnak, bosszantanak, megosztanak és szétszórnak bennünket, a keresztrefeszített Jézusra tekintünk, „Jézusra tekintünk, aki a kereszten is a Béke Királyaként mutatkozik be, miközben körülötte háború dúl” – beszélt róla virágvasárnap Leó pápánk. „Ő, aki szilárdan áll a szelídségben, míg másokat erőszak gyötör. Ő, aki simogatásként ajánlja magát az emberiség számára, miközben mások kardot és botot ragadnak. Ő, aki a világ világossága, miközben sötétség borítja be a földet. Ő, aki azért jött, hogy életet hozzon, miközben beteljesedik halálra ítélésének a terve.”
Valóban, úgy látszik, Jézus már nem sokat beszél. Most elhangzott hosszú evangéliumunkban összesen két megszólalása volt: A főpap provokáló szavaira mondta, hogy „Te mondád”, aztán pedig a megtérő gonosztevőnek ígérte meg, hogy „Még ma velem leszel a paradicsomban”. A többi szaváról ez a ma délutánra összeállított evangéliumi szöveg már hallgat. Hiszen megfeszített megváltónk a jövendölések szerint „nem nyitotta ki a száját, amikor megkínozták. Mint a juh, amelyet leölni visznek, vagy amint a bárány elnémul nyírója előtt, ő sem nyitotta ki a száját” (Iz 53,7).
„Személyében meglátjuk az emberiség keresztre feszítettjeit is” – folytatta a minap a Szentatya. Mert az Atyához intézett utolsó kiáltásában – amit most már nem olvastunk fel– halljuk a letört, a reménytelen, a beteg és a magányos emberek sírását. És mindenekelőtt halljuk az erőszak által elnyomottak és a háború összes áldozatának fájdalmas nyögdécselését.
Leó pápa egyenesen azt állította: „Krisztus, a Béke Királya, még mindig kiált a keresztjéről: Isten szeretet! Legyen irgalmas a szívetek! Tegyétek le a fegyvereket, ne feledjétek, hogy testvérek vagytok!”
Zsolozsmánkban is megszólal a kereszten függő Krisztus. Háromszor is ezt énekeltük, ezt adtuk szájába: „Ezt mondja az Úr a zsidó népnek: Mit tettem ellened vagy mivel bántottalak meg téged? A vakok szemeit megnyitottam, a leprásokat meggyógyítottam, talpra állítottam az ágyán fekvő bénát. Én népem, mit tettem veled? És ti mivel viszonoztátok azt nekem? A mannáért epét adtatok, a sziklából fakasztott vízért pedig ecetet: és szeretetemért keresztre szögeztetek.”
Egy másik ma elhangzott énekünk szerint hasonlóképpen „midőn a gonoszok keresztre szögezték a dicsőség Urát, így szólott hozzájuk: „Mivel sértettelek meg titeket, vagy mivel haragítottalak meg benneteket?”
Ahogyan Szentatyánk bátorkodik üzenetet meghallani a keresztről, régi himnuszköltőink is így tettek. Például azt is hallani vélik Jézus ajkáról, hogy „a törvényszegőkhöz, kik elfogták, így szólt türelmesen: Ha meg is vertétek a pásztort és szétszórtátok a tizenkét juhot, tanítványaimat, tizenkét ezred angyalnál többet elő tudnék állítani védelmemre, de türelmes maradok, hogy beteljesüljön mindaz, amit prófétáim által … rejtelmesen mondtam nektek”.
A keresztre felnézve vagy a síri leplet várva mi is végiggondolhatnánk: vajon mit mond nekünk, mint mond nekem az értem keresztre feszített Megváltó?
Talán azt, hogy „szomjazom”, vagyis hogy az eddig tapasztaltnál több szeretetet és imádást várna el tőlünk?
Vagy némelyikünknek ma is azt mondja: „Íme a te Anyád” – hogy gondoskodjunk mi is szüleinkről, ránk bízott idősekről – vagy hogy egyszerűen tekintsünk fel az Ő édesanyjára, közbenjáró Máriánkra?
Vagy mit mondhat annak, aki elbizonytalanodott a mindennapi dolgában? „Íme, te fiad!” Hogy többet törődjünk a gyerekkel? Vagy hogy többször forduljunk egyenest hozzá, Isten Egyszülött Fiához?
Annak, aki súlyos diagnózist kapott, s nem tudja még feldolgozni, hogy miért is vagyunk halandók, talán azt mondja: „Beteljesedett!”
Ha hivatásunkban bizonytalankodnánk, lehet, hogy csak bátorít az áldozatával. De ha követelőzni akarnánk, hogy most tegyen csodát, szálljon le a keresztről és mondja meg, mit kellene tennünk: talán Ő semmit sem felel, csak várja együttérzésünket.
Testvérem, ha netalán elbizonytalanodtál a házastársi hűségben vagy kapcsolatodban, akkor talán azt mondja: „Térj vissza feleségedhez, férjedhez! Ne hagyd cserben azt, akinek eskü alatt ígértél életszövetséget!”
Ha szakmai előmeneteledben bicsaklottál meg, ha nem érzed, hogy a társadalom, munkatársi környezet kellőképpen megbecsülne, Ő eszedbe juttatja: „Nem nagyobb a tanítvány Mesterénél. Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak!”
Ha nehezedre esik megbocsátani egy becsmérlő mondatot vagy egy súlyosabb személyes sértést, halld meg a keresztről ezt a gyógyító mondatot: „Bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek!”
Drága Testvéreim! Merjünk legalább egy fél órára odafigyelni a keresztre feszített Megváltónkra! Tekintsünk rá, kövessük őt az úgynevezett „utolsó útján”, és halljuk meg, mit szól hozzánk! A 84. zsoltárban olyan szépen ismételgetjük ezt az év sok délutánján: „Hadd halljam, mit szól az Úr Isten: békességről szól az ő népéhez és az ő szentjeihez, és azokhoz, akik szívükben hozzá térnek.” Higgyük el, hogy bár szótlan Bárányként engedte magát feláldozni, de hozzánk mégis van bátorító szava, van üzenete ezen a fontos napon! Értünk engedte magát keresztre juttatni, s igaza lehet Leó pápánknak, ha azt hallja tőle: „Isten szeretet! Legyen irgalmas a szívetek! …ne feledjétek, hogy testvérek vagytok!”
Drága Testvérek! Erre való tekintettel tegyünk le mindenféle haragtartást és gyűlölködést bárkivel kapcsolatban! Hogy holnap éjjel már tiszta szívből elénekelhessük: „A feltámadás által gyűlölőinknek is bocsássunk meg mindent!”
2026. április 3.