A görögkatolikus bált 1992 óta szervezik Nyíregyházán, mely idén is a nyíregyházi püspökség munkatársainak áldozatos munkájával valósulhatott meg. Idén is a metropólia mindhárom egyházmegyéjéből érkeztek a résztvevők a farsangi mulatságra: egyházközségek, intézmények, baráti társaságok mulattak együtt – a legkisebbektől az idősebbekig minden korosztály képviseltette magát. A bál – batyus jellegének köszönhetően – nemcsak a szórakozásra, hanem a találkozásokra, beszélgetésekre és a házi készítésű ételek, italok kölcsönös megkóstolására is lehetőséget adott.
A program a hagyományokhoz híven vecsernyével kezdődött, amelyet Kocsis Fülöp érsek-metropolita celebrált Szocska Ábel nyíregyházi püspökkel közösen. A szertartás alatt a kispapok kórusa kántorizált.
A farsangi hangulathoz illeszkedve Fülöp atya egy humoros történettel is megszólította a jelenlévőket, amelyen keresztül arra hívta fel a figyelmet, hogy még az álmaink is taníthatnak bennünket. Mint fogalmazott: „Erővel nem lehet igazságra jutni, és ebben a világban hitben élni egyenértékű a vízen járással.” Az evangélium szavaira utalva így bátorította a résztvevőket: „Aki hisz bennem, még ha meghalt is, élni fog” (Jn 11,25). Krisztus tekintetébe nézve és az ő kezét fogva olyan dolgokra válunk képessé, amelyekre nélküle nem. Minden vecsernyében az Atya meghívását halljuk erre az együttlétre és az örök életre – hangsúlyozta a metropolita.
A vendéglátó Nyíregyházi Egyházmegye nevében Ábel püspök is köszöntötte a bálozókat. Az est házigazdája Szikora Gábor volt.
A nyitótáncot a nyíregyházi Szent Miklós Görögkatolikus Gimnázium 12. a osztálya mutatta be, amelyet követően pillanatok alatt megtelt a táncparkett. A programot táncház is színesítette, majd az est további részében az LK Beat zenekar gondoskodott a kiváló hangulatról. Természetesen idén sem maradt el a hagyományos tombolasorsolás, amely elmaradhatatlan eleme minden báli rendezvénynek, s amelyen értékes ajándékok leltek gazdára a nagylelkű adományozók jóvoltából.
A metropóliai bál idén is emlékeztetett minket arra, hogy a személyes találkozásoknak, az együtt átélt örömnek és a közös ünneplésnek nem szabad elveszíteniük jelentőségüket. A jókedv, a nevetés és az egymás felé fordulás ma talán fontosabb, mint valaha, mert ezekből a pillanatokból is erőt meríthetünk a mindennapokhoz, ahol a farsangi időszakot követően az ünneplést a nagyböjt csendesebb, elmélyültebb ideje követi.
Szöveg: Vándor Ilka, Fotó: P. Tóth Nóra
