Marczi András: A Fény útján
Elindultunk, mielőtt tudtuk volna,
mit keresünk pontosan.
Egyszerre az ég meghasadt
és a sötét repedésen át,
egy szelíd fény szüntelen arra hív,
hogy gyógyítsuk be
szívünk oly sokáig hordozott sebét.
Kételyeink súlya alatt,
teveháton vágtunk neki az útnak.
Hűvös éjszaka volt,
kezünk mégis izzadt a kötőféken.
Nem beszéltünk, csak meneteltünk,
hangtalan hallgatva a homok neszét.
Az égi fény nem adott választ
a szívünkben cipelt kérdésekre.
Mégis hittel telve követte értelmünk azt,
amit megérteni nem képes.
Három bölcs – három fáradt gyermek.
Odafent a csillag mintha lélegezne.
Hol elhalványul, hol erősödik fénye,
épp úgy mint utazásunk hajtóereje.
Mégis egy benső erő,
-amely ébren tartja reményünk –
várja, hogy megérkezzünk
s lerójuk hódolatunkat
a legnagyobb király előtt.
Mintha tudásunk porba hullott volna,
mikor megláttuk a rongyos falucskát:
Betlehem.
Egymásra néztünk,
egyikünk sem merte bevallani félelmét.
Széltépte viskók, kóbor ebek, csatornabűz.
A mennyei fény egyre emelkedett
egy rongyos, bárányszagú istálló felett.
Odabent halvány tűzcsóva pislákolt füstös parazson.
Amikor beléptünk,
A nyugodt csendben nem az várt ránk,
amit az ember egy királytól remél.
Egy gyermek…
Akinek arcát a tető résein beszökő huzat
hűvös ujjaival cirógatja.
Mellette kimerült anyuka rendezgeti
a pólyának szánt rongyokat.
S egy zavarodott tekintetű ácsféle javítja
a rozzant jászolkát, amelyben a Király alszik.
E szegényes látványban megértettük
utazásunk célját:
bölcsességünk azon alázat része,
amely arra szólít minket,
hogy elinduljunk és letérdeljünk a jászol mellett,
S az istálló állataival együtt csodáljuk
a gyönge gyermekben megtestesült Urat,
kinek Országa sosem ér véget.
Az édesanya elaludt.
Az ács a tüzet óvta.
Mi is megpihentünk.
A csillag feladatát elvégezte.
Amikor haza indultunk,
már nem az ég vezetett minket.
A fény, amely addig fölöttünk volt
bennünk ragyog tovább,
hogy elvigyük oda,
ahol a világ még mindig keresi útját
éjszakáról éjszakára,
a csillagoktól fénylő égboltozat alatt.
2025.12.01.
Szerző: Marczi András atya