Miskolcon, a Nagyboldogasszonyról elnevezett Püspöki Székesegyházban Atanáz püspök 2025. november 8-án szentelte állandó diakónussá dr. Szűcs Tivadar alszerpapot.
A főangyalok ünnepéhez kapcsolódva egy idézettel kezdte az ünnepi homíliát: „A diakónusnak olyan a feladata, mint az angyaloknak a mennyben.” A Gogol liturgiamagyarázatából származó idézet mellé azt is hozzáfűzte a püspök, hogy „az egyház liturgiájában számunkra az angyalok a minták” és emlékeztetett arra, hogy a liturgia a mennyei valóságot tükrözi. Thesszalonikai Szent Simeon tanítása szerint „a templom az Isten háza, az egész világ képe”, ahol „Krisztus által létrejött az angyalokból és emberekből álló egy egyház”. A diakónus ebben a mennyei rendben szolgál – hidat képez ég és föld között.
Szűcs Tivadar diakónusi jelmondatát a karácsonyi evangéliumból is ismert, nagy doxológiát bevezető mondatból választotta: Dicsőség a magasságban Istennek és békesség a földön, jóakarat az emberekben.
Thesszaloniki Simeon magyarázatában a háromszorszent éneklése jelzi az angyalok és emberek összhangját. „Ezért a papok a szentélyben, kívül a hajóban pedig a hívők együtt énekelik azt”. A 6 évszázada megírt magyarázat a diakónusi öltözet jelképeire is kitér: „A diakónus két ruhadarabot visel, A sugárzóan szép sztihárion az angyalokhoz való hasonlóságát mutatja, míg az orárion a finom anyaga és a vállakról leereszkedő végei révén a szárnyakat jelképezi.” Germanosz pátriárka már évszázadokkal korábban így írt erről: „a diakónusok az angyali hatalmak képmásai, akik az orárionnal, mint finom szárnyakkal, szolgálatra rendelt szolgáló szellemek gyanánt mindenütt rendelkezésre állnak.”
Később Atanáz püspök személyes hangvétellel folytatta a gyógyszerész diakónusjelöltről: „Tivadar a gyógyszertárából érkezik és jár buzgón három fiával együtt a székesegyházunkba, ahol szent szolgálatot teljesít immár egy évtizede. A patikában szinte mindenre van gyógyszere. De ahogyan a régi mondás tartja: halál ellen nincs orvosság. Talán éppen ezért a halhatatlanság gyógyszerét nekünk adó Krisztus hívta az oltárszolgálatra, hogy a szent eucharisztia mellett szolgáljon.
„Hogy milyen szolgálatot vár el tőle Krisztus, az talán a már elmondottakból is világos: hogy szent legyen, „hagiosz”, ahogy az angyalok éneklik, illetve axiosz: méltó a szent rendre. Szűcs Tivadarért tehát buzgón imádkozunk, hogy angyali szolgálatával az Egyházban a szolga Krisztus eleven ikonja” legyen.” – zárta ünnepi elmélkedését a püspök. (A teljes elhangzott homília a Gondolatok menüpontban olvasható)
Az újszentelt diakónus a belvárosi parókia közösségében nem ismeretlen, hiszen sokszor volt, mikor kántori feladatokat látott el, máskor a kórusban énekelt, és volt, amikor alszerpapként láthatták szolgálni. Mostantól pedig diakónusi feladatokat lát majd el a székesegyházban. Papp András kerületi esperes örömmel köszöntötte Tivadar diakónust; személyével nem csak az egyházmegyében, de a Miskolci Esperesi Kerületben is gyarapodott a szolgálattevők száma.
A templomszeretet, a hit és a szolgálat Tivadar családjában generációkon át ível – édesapja, Mihály atya szakolyi parókus volt, családjában, igen népes rokonságában pedig többen is áldozópapok. Maga is igyekszik továbbörökíteni a szolgálat szeretetét fiainak; mindhárman a szentelési liturgián is ministráltak. Közülük tavaly az ifjabb Tivadar, most pedig Levente részesült püspöki elismerésben kiemelkedő, folyamatos és elkötelezett ministráns szolgálatáért.
A zene is meghatározó szerepet tölt be az újonnan szentelt diakónus életében; oszlopos tagja a miskolci Hassler Énekegyüttesnek is. Az együttes a székesegyház kórusával, valamint a Keresztelő Szent János kórussal közösen csodaszépen látta el a kántori szolgálatot a szentelési liturgián.
A mai liturgián Tivadar egy új hivatást kapott, a már meglévő, az embereket szolgáló gyógyszerészi hivatás mellé. Kísérje áldás minden munkájában.
Szerző: Varga-Juhász Bernadett