A jóindulat szláv jelképével, kenyérrel és sóval fogadták a Sátoraljaújhelyben, a „czerkó” bejáratánál, az utrenyére megérkező püspököt. A vasárnapi Szent Liturgia és hálaadás azonban nem csupán az épített falakért szólt, hanem a benne hitüket megvalló közösségért is; „a templom megszentelésével a templomban lévők is megszentelődnek” – mondta Atanáz püspök.
A liturgián elhangzott püspöki homília az egyetemes szeretet evangéliumi parancsára irányította a figyelmet.
„Ahogy akarjátok, hogy veletek bánjanak az emberek, úgy bánjatok ti is velük” idézte Atanáz püspök Lukács evangéliumának felolvasott szakaszát, hozzátéve, hogy „ha csak ennyit megjegyzünk a mai evangéliumból, már sokat viszünk haza.”
Atanáz püspök az ószövetségi Tobit tanítását is felidézte: „amit magadnak nem szeretnél, azt másnak se tedd”. (Tób 4,16) hozzátéve, hogyha csak ezt az „aranyszabályt” tartanák be e világ nagyjai, akkor is már jócskán előrelépnénk, hiszen akkor nem kellene nukleáris háború veszélyeiről beszélnünk. „A szeretet oly nagy hatalom, amely sokkal többet alakíthat az embereken” – mondta, majd arra mutatott rá, hogy ez az ószövetségi intelem Jézus tanításában tovább mélyül: „Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót!” Aki kereszténynek vallja magát, az már nem léphet visszább; szeretnie kell ellenségeit is. Persze nem azért hogy gyötörje magát, hanem remélheti azt, hogy az ellenségen valamit alakít ez a szeretet. Jézus Krisztus határtalan szeretetét kell alapul vennünk: Ő Isten létére életét adta ellenségeiért is. Azokért is, akik bitófára vezették és irigységből megölték. Jézus Krisztusnak ez a mindörökre szóló példája nem csak egy minta, hanem egyúttal olyan hatékony kegyelmi erő, ami működik mindazokban, akik megkeresztelkedtek, és életüket az Ő tanításához kötik.”
A szeretet példaképeként Atanáz püspök felelevenítette a három hete boldoggá avatott Orosz Péter Pál életét is, aki „letartóztatása idején is a rózsafüzért tanította imádkozni azoknak, akik fogva tartották és kínozták őt.” Számtalan alkalommal saját ruháját, új cipőjét adta oda a szegényeknek, betegeknek, haldoklóknak. Életében „a szeretet nem elmélet volt, hanem konkrét cselekedet.” E példák arra tanítanak bennünket, hogy az igazi krisztusi szeretet lehetőleg újat ad, és sohasem vár viszonzást.
A szerte a világban zajló háborús konfliktusok kapcsán arra mutatott rá a miskolci püspök, hogy „az igazi béke nem pusztán politikai alku, hanem a szívek kiengesztelődése.” Végül a felújított templom legfőbb védőszentjéhez, az Istenszülőhöz fordult imádságos felhívással, hogy kérjük közbenjárását békéért és egységért, s hogy mi magunk is „a remény jelei” legyünk mások számára.
A liturgia végén Trescsula László parókus a templomfelújítás kapcsán külön köszönetet mondott mindazoknak, akik bármilyen módon hozzájárultak a megvalósításhoz. Az elmúlt években lezajlott felújítás a hívek áldozatos adományai és az állami támogatás révén valósult meg. A legszembetűnőbb változás a templomba vezető járda és a teljesen megújított-újravakolt falak és külső, illetőleg az udvaron álló kereszt megújulása. A felújítás megálmodásában és a munkálatok előkészítésében nagy szerepe volt a korábban itt szolgáló – Damjanovics József, Martinek Zsolt, Tóth Ferenc, Molnár Attila, Molnár Ádám és Troszt Ákos – atyáknak és különösen is Sorosi Zsolt tervezőmérnöknek. Hálával emlékezett a projektmenedzserre és a kivitelezésben részt vevő szakemberekre is: „Ha röviden össze akarom foglalni munkájukat, Bethlen Gábor szavai jutnak eszembe: ‘Nem mindig lehet megtenni, amit kell, de mindig meg kell tenni, amit lehet’” – mondta a helyi parókus és hozzátette: „Kaptunk egy gyönyörű szép templomot, ahol találkozhatunk Istennel és egymással. Most már azért imádkozom, hogy ezt a gyönyörű templomot mindig töltsük meg és imádkozzunk benne.”
