A püspöki Szent Liturgián Jeviczki Ferenc, a székesegyház parókusa, Papp András, a Miskolci Esperesi Kerület esperese, dr. Galambvári Péter, bírósági helynök, a Szent Atanáz Hittudományi Főiskola megbízott rektora és Molnár Ádám segédlelkész koncelebráltak, illetve az ünnepi szónok: Zsódi Viktor atya, a piarista rend magyar tartományfőnöke. A liturgián elhangzott beszédében Viktor atya az Istenszülő mai ünnepéről elmélkedett, kihangsúlyozva a keleti és nyugati megközelítésmód egymást kiegészítő jellegét.
Mária az az égi jel, akit János evangélista látomásában bemutatott (Jel 12,1), aki összeköti az eget és a földet, az Istent és az embert ‒ mondta a szónok, majd így folytatta: „Ez az égi jel ma itt, közöttünk is láthatóvá válik, ebben a templomi közösségben, ahol égi Édesanyánkat köszöntjük. Ez a mai együttlétünk nem csupán egy szép hagyomány, hanem egy élő tanúságtétel az egység mellett. Ez a hídépítés, ez a másik felé tett gesztus az egyetlen evangéliumi válasz a világot sebző megosztottságra. Nemcsak beszélünk az egységről, hanem itt és most, ebben a Szent Liturgiában, meg is élhetjük azt.”
Később arra a kérdésre kereste a választ a tartományfőnök; hogyan lehet számunkra Mária, az égi jel, a földi egység építője és forrása.„Nagyboldogasszony ünnepe nem menekülés a világ problémái elől, hanem a kegyelem forrása, hogy átalakítsuk azokat (…) Mária halála nem tragédia, hanem beteljesedés, egy olyan élet természetes lezárása, amely teljesen Istené volt. (…) Az ő megdicsőülése Isten szeretetlogikájának legszebb bizonyítéka. (…) Mária mennybevétele nem egy elszigetelt, irigylésre méltó kiváltság, hanem ígéret és remény mindannyiunk számára. Az ő ünnepe a mi feltámadásunkba vetett remény legfényesebb ünnepe. Mária teste, amely most megdicsőülten él a mennyben, reményt ad Krisztus megsebzett, megosztottság által szétszabdalt misztikus Testének és az emberi társadalomnak a gyógyulására és egységére. (…) Ahogyan Krisztus elhagyta a menny dicsőségét, hogy belépjen a mi világunkba, úgy kell nekünk is elhagynunk a saját véleménybuborékunk kényelmét, hogy valóban találkozzunk a másikkal. Nem azért, hogy legyőzzük, hanem hogy megértsük. Nem azért, hogy megítéljük, hanem hogy meghallgassuk.(…) Ennek a határátlépő, egységet teremtő kegyelemnek Mária a legtökéletesebb emberi modellje. Mária arra tanít minket, hogy az egység a másik meghallgatásával kezdődik.” ‒ hangzott el a prédikációban. (A teljes ünnepi beszéd a Gondolatok menüpontban olvasható.)
A piarista szerzetes a rend küldetésének kapcsán megemlékezett a ravatalon nyugvó Keresztes Szilárd püspökről is. Mint fogalmazott róla: „a Zemplén szívében, a sátoraljaújhelyi piarista gimnáziumban kapta azt a szellemi és lelki útravalót, amely egész életét meghatározta. (…) A piarista falak között szerzett gazdag hitélmények vezették el hivatásához, és adtak neki bátorságot, hogy az 1950-es évek nehézségei közepette jelentkezzen” a hittudományi főiskolára.
A Szent Liturgia végén mint most minden görögkatolikus templomban, az elhunyt püspök lelki üdvéért pannychidát végeztek.
A búcsúi liturgián a kántori szolgálatot idén is a Keresztelő Szent János Kórus látta el Kökényessy Zoltán irányítása mellett. „Köszönjük azt a harmóniát, amely valóban a mennyországhoz vitt közelebb minket” – szavakkal köszönte meg szolgálatukat Atanáz püspök.
A liturgia most is a hagyományos búcsúi körmenettel és az evangélium-olvasással, valamint olajkenettel ért véget. A rekkenő hőség dacára a templombúcsúra zarándokolt hívek és a parókia közössége a templomkerítés árnyékába húzódva szánt időt egymás üdvözlésére és néhány jó szóra.
