Az ünnep eredetét az 1897-ben kiadott görög Horológion a következőképpen magyarázza: a nyári hőség okozta gyakori betegségek
miatt Konstantinápolyban szokásba jött, hogy az Úr drága és életadó keresztjét körbehordozták a városban, hogy az emberek megszabaduljanak a betegségektől és megszentelést nyerjenek.
Július 31-én este a keresztet kihozták a császári kincstárból és a nagy templom, a Hagia Szophia oltárára helyezték. Augusztus 1-től
Nagyboldogasszony ünnepéig körmeneteket tartottak az egész városban, ahol a különböző stációkon mindenki hódolhatott a Úr keresztje előtt. Az orosz egyházban ez az ünnep a kijevi Rusz megkeresztelkedésének emlékével (Kr. u. 988) társul. A krónikák szerint Szent Vlagyimir Kijev és egész Oroszföld nagyfejedelme aug. 1-én keresztelkedett meg.
Ezen a napon a bizánci rítust követő egyházakban az ún. kis vízszentelés szertartását szokták végezni. A Szent Liturgia végén a papok és a hívők ünnepélyesen a folyókhoz, tavakhoz, kutakhoz vonultak. A kis vízszentelés szertartása elsősorban abban különbözik az Isten megjelenésének (Theophania) ünnepén végzett nagy vízszenteléstől, hogy a körmenet alatt eléneklik az odaillő himnuszokat, maga a szentelő ima pedig rövidebb. A kereszt bemerítésekor a kereszt tropárját – „Üdvözítsd, Uram a te népedet…” – éneklik és nem vízkeresztit („A Jordánban való…”). Egyes helyeken a vízszenteléssel együtt megáldják az újonnan pergetett mézet is.
Jeviczki Ferenc
