A korábbi évekhez képest mindent komolyabban véve, a reggeleket imádsággal és elmélkedéssel kezdve, s minden programban aktívan szerepet vállalva töltött együtt négy napot tizennyolc hernádvécsei tizenéves.
Javarészt az ifi-klubba, autentikus roma táncra, vagy gitároktatásra járók jöttek, s volt olyan fiatal is közöttük, aki – barátai unszolására – csak most kapcsolódott be a Jelenlét Pont életébe. Jókor tette, hiszen rendkívül tartalmas napok részese lehetett!
Hétfőn a Romano Teatro együttes volt a vendégünk, akik az előadást követően – kérésünkre – motiváló beszélgetést is kezdeményeztek. Horváth Zsoltnak arra az üzenetére, miszerint bármilyen ügyesek is vagyunk valamiben, tehetségünk csupán 10%, a maradék 90% akarat és szorgalom, minden nap visszatértünk.
Mint ahogyan a közösen megnézett rövidfilm (Csoma Sánor rendezése: A kő) tanulságára is gyakran utaltunk. Minden egyes alkalommal, amikor valaki felelősségvállalás helyett a másikra mutogatott…
Kedden Ricsi bá’, azaz Berényi Richárd (MMSzSz munkatárs) vezette a napot. Rengeteg önismereti és közösségi játékot játszottunk. Ügyesek és kitartóak voltak a fiatalok. És, persze, nagyon őszinték és vidámak!
Szerdán Nagy Zoltán osztotta három csoportba a jelenlévőket. Önismereti és közösségépítő feladataival jól megdolgoztatott mindenkit, csak ezután következhetett a cigánytánc a Rézműves-testvérekkel, majd a Ki mit tud?!
Ezt, és az utolsó napot is hatalmas vízicsatával zártuk. Nagyon meleg napokat fogtunk ki, s bár készültünk váltóruhával, nem sokan öltöztek át. Pillanatok alatt megszáradtunk.
Csütörtökön Atanáz püspök atya is megtisztelte a táborozókat. Rövid elmélkedésében arra tanított, hogy a vigaszt minden bajunkban a Mennyei Atyától kapjuk, s úgy van rendjén, hogy az Ő jóságáért adjunk is hálát.
Rögtön szót fogadva gitáros dicsőítő énekeket énekeltünk Sivák János bácsival. Csak úgy zengett a csűr!
Imádsággal zártuk a tábort, de előtte mindenki elmondta, miért hálás, mi volt számára ezekben a napokban a legnagyobb élmény. Volt miből válogatni… Ám nekünk, szervezőknek, az esett legjobban, hogy többen is összetartó közösségként tekintettek erre a kis csapatra. Ezért megéri közöttük munkálkodni!
