Az Istenszülő elszenderülésének és dicsőséges mennybevitelének ünnepén, valamint a Görögkatolikus Metropólia megalakulásának tizedik évfordulóján, augusztus 17-én Máriapócson tíz püspök, a papság és a búcsúra érkezett hívek ünnepeltek együtt a nemzeti kegyhely évi nagybúcsúján.
A búcsú napján a római katolikus szentmisét követően dr. Janka György atya tartott katekézist A magyar görögkatolikusok útja a metropólia 10. évfordulójáig címmel a kihelyezett tábori oltárnál. Kitekintő előadásában a görögkatolikusság történetének öt nagy szakaszán vezette végig a hallgatóságot. Az ungvári unió előtti előzményektől kezdve, az uniót követő emancipáció korszakán át a munkácsi egyházmegye megalakulását követő 19. századi eseményeken keresztül, amely a magyar liturgikus nyelvért és az önálló magyar egyházmegyéért folytatott küzdelem korszaka volt, az önálló hajdúdorogi egyházmegye 1912-es megalakulását követően, a 2015-től napjainkig ívelő, immár önálló egyház, a Görögkatolikus Metropólia jelenkori történetéig.
A hívek az ünnepi liturgia meghirdetett időpontja előtt folyamatosan érkeztek a kegyhelyre. A hagyományos lovaskocsik ugyan már kevesebb zarándokot szállítanak a búcsúra, és legnagyobb számban az ötnapos ifjúsági zarándoklat résztvevői érkeztek az ünnepet megelőző napon gyalogosan, de az autóval, buszokkal és vonattal érkezők egyre távolabbi vidékekről zarándokolnak ma már az ünnepre. A Szent Liturgia előtt a hívek hosszú sorokban vártak a bazilikában, hogy köszöntsék az Istenszülőt, s értetkőzzenek a könnyező kegyképnél. A nagybúcsún szolgálatot végző papság pedig nemcsak elhozza ilyenkor híveit az ünnepre, hanem a bazilika körül sokan gyóntatnak is, hogy minél többen részesülhessenek feloldozásra az ünnepi szentáldozás előtt.
A tábori oltárnál a Szent Liturgiát Kocsis Fülöp érsek-metropolita vezette püspöktársai, dr. Orosz Atanáz miskolci megyéspüspök és Szocska A. Ábel, OSBM nyíregyházi megyéspüspök, valamint több meghívott püspök koncelebrálásával együtt. Jelen volt dr. Ternyák Csaba egri érsek, Majnek Antal nyugalmazott munkácsi püspök és Nil Lushchak munkácsi segédpüspök Kárpátaljáról, Milan Lach, S.J. pozsonyi segédpüspök, Kiro Stojanov szkopjei görögkatolikus püspök Macedóniából, valamint Christian Crisan Fogaras-Gyulafehérvári segédpüspök is.
Kocsis Fülöp homíliájában mindenekelőtt megemlékezett dr. Keresztes Szilárd nyugalmazott hajdúdorogi püspökről, akit pár nappal korábban, az Istenszülő elszenderülésének, dicsőséges mennybevitelének előünnepén, augusztus 13-án szólított magához a Teremtő.
Szentbeszédének központi mottója a Van remény! – üzenete volt.
Az ifjúsági zarándoklattal megtett kilométerekre, a fiatalok által ott megélt nehézségekre utalva elmondta, hogy van remény arra, hogy minden nehézség valamiképpen a javunkra válik, azok beépülnek az életünkbe és értékesebbé tesznek. S hogy ez valamiképpen örömmé is tud válni, arra a reményforrásunk maga Jézus Krisztus.
Minél inkább bízunk benne, minél inkább vele együtt éljük át ezeket a nehézségeket, annál inkább mutatkozik meg a remény
– fogalmazott a metropolita.
Ti vagytok ez a remény! – szólította meg a hívőket. Nemcsak a fiatalok, hanem mindannyian. Ti vagytok a reménysége az egyháznak, mi vagyunk a reménysége az Úr Jézus Krisztusnak, aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és ebbe a reménységbe kell belekapaszkodnunk és tovább vinnünk azt!
A nehéz évek, a megpróbáltatások, a küzdelmek hozzásegíthetnek minket ahhoz, hogy megerősödjön bennünk a remény. Mert ha a megpróbáltatásokat és nehéz éveket Krisztussal együtt hordozzuk és éljük meg, akkor van remény, hogy a következőket is Krisztusban éljük meg, megerősödve és olyan reményteli szívvel, hogy abból majd másokat is meg tudunk erősíteni.
Nemcsak azért jöttünk össze ma Máriapócson, hogy hálát adjunk és ünnepeljünk, hanem azért is, hogy magunkba szívjuk ezt a reményt, hogy a sok nehézség közepette megtartott minket a Jóisten! Azzal a reménnyel folytatjuk, hogy van üzenete rajtunk keresztül a katolikus egyháznak, a magyar nemzetnek és a nem hívőknek is. A remény az, hogy mi vagyunk az Isten reménye. Ha bennünk bízik az Isten, hogy lehetne, hogy mi ne bíznánk őbenne? – tette fel a kérdést Fülöp atya.
Ebben a reményben erősödünk meg: hogy az Isten bízik bennünk, és ezt a bizalmat, az Isten végtelen szeretetét kell tovább vinni, megerősíteni, elvinni egész magyar hazánkra – zárta prédikációját a metropolita.
A liturgia végén metropolita atya megköszönte a vendégpüspökök részvételét, majd Ternyák Csaba egri érsek a római katolikus egyház nevében köszöntötte a tízéves Görögkatolikus Metropóliát. Szent II. János Pál pápa 1991-es látogatását idézte meg a hallgatóságnak, amelyen személyesen is részt vett. A jelenlévő hatalmas tömeget, amely Magyarországról és a környező országokból is érkezett, a pápa külön-külön saját anyanyelvén köszöntötte. Megemlékezett a sok üldöztetésről és szenvedésről, amelyet az előző évtizedekben a görögkatolikus híveknek mindenütt el kellett szenvedniük. Majd a két tüdővel lélegző egyházról szóló, gyakran emlegetett II. János Pál szavait idézte:
„E sötét időszak elmúlt, s most közösen mutathatjuk be ezt a szentmise áldozatot, Aranyszájú Szent János csodálatos szertartása szerint annak tanúságául, milyen csodálatosan gazdag az egyház. Egymást kiegészítve élnek benne Kelet és Nyugat hagyományai. E szentmisében annak a biztos tudatnak akarok hangot adni, hogy a vértanúk szenvedése mindnyájunkat ösztönző példát ad arra, hogy egyre teljesebben kötelezzük el magunkat a keresztény életre.”
Mi más lehetne a mai évforduló üzenete mindannyiunk számára, mint a szent pápa buzdítása arra, hogy mi is egyre inkább kötelezzük el magunkat a keresztény életre, úgy az ünnepnapokon, mint a hétköznapokban – zárta gondolait Ternyák érsek.
A záróáldást és a himnuszok eléneklését követően 10 000 db pogácsát osztottak szét a püspökök és segítőik a hívek között.
Szöveg: Vándor Ilka Borbála, fotó: Zadubenszki Norbert
