A vécseiek, az encsiek és a fügödiek között is sokan életükben először jártak e nemzeti kegyhelyen, egyáltalán búcsújáró helyen, sőt, ilyen jellegű programon. Fontos volt tehát a zarándoklat előkészítése: beszélni, beszélgetni arról, hová és mi célból utazunk, mire számíthatunk, s mit vár tőlünk az Istenszülő Szűz.
Beérkezve Szentkútra, már az első találkozás meglepett és meghatott mindenkit: Orosz Lóránt kegyhelyigazgató atya várta a csoportokat, és imádsággal kísérve mindenkit meghintett szentelt vízzel, kívánva, hogy áldásteljes legyen ez a nap.
S valóban azzá vált. A reggeli tanítás, majd tanúságtétel után Székely János püspök atya vezetésével, és az ő prédikációjával végeztek szentmisét. Beszédében biztatást adott a főpásztor: „Nyisd ki szívedet az ég felé! A remény föntről jön. Ha befogadod Krisztust, ha benne élsz, ha engeded, hogy szívedet betöltse, akkor győzöl a sötétség, a szomorúság, a fájdalom, a halál fölött.”
Ebéd után különböző települések csoportjai léphettek föl énekelve, táncolva. Többek között hodásziak, vécseiek.
Csodálatos nap volt minden résztvevő számára, ám ennek igazi bizonyítéka az lehet, ha a továbbiakban valóban próbáljuk a hétköznapokat Jézussal együtt megélni!
Szerző: OR
