A magyar görögkatolikusok a jubileumi szentévben május 12-14 között a három főpásztor vezetésével zarándokoltak Rómába, a keleti katolikus egyházak jubileumi zarándoklatával egy időben. Május 13-án százan közülük a napot a Magyarok Nagyasszonya-kápolnában sok áldozópap által végzett Szent Liturgiával indították.
Atanáz püspök a zarándoklat résztvevőihez szóló homiliájának kiindulópontja a keddi liturgián felolvasott evangélium volt (Jn 7,1-13). Jézus a zsidók sátoros ünnepére csak titokban megy föl, pedig az emberek pedig keresték: „Hol van ő?” Szentévi zarándoklatunk idején, a sok mindent kínáló hangulat ellenére is számunkra a legfontosabb maga a megváltó Jézus, mutatott rá a püspök: „Hol van ő?” János evangélista megfogalmazásában Jézus korábban azzal indokolta nyilvános távolmaradását a jeruzsálemi ünneplésről: „Nekem még nincs itt az időm, de nektek mindig megfelelő az idő.”
„Szentévi zarándoklatunk során mi mindannyian biztosak vagyunk benne, hogy eljött az idő, hiszen a szent idők és a szent helyek egyszer s mindenkorra meg vannak szabva” – mondta Atanáz püspök, „mégis a mai evangélium tanulsága számunkra az, hogy Szent Időt szentelni mindenekelőtt a mennyei Atyára” kell. „Bizonyosak lehetünk benne, hogy ma nekünk itt van a helyünk. Az atyai házban megtaláljuk az Úr Jézus Krisztust. Megtaláljuk nem csak édesanyja ölében, ahogy itt az oltár fölött látjuk, hanem megtaláljuk őt az egyház egészében, de megtaláljuk már ebben az eucharisztikus közösségben is, hiszen ő maga azonosította magát a tanítványok közösségével, akár üldözik őket, akár megbecsülést élveznek.”
„Itt a helyünk most, Szent Péter apostol sírhelyén, a katolikus egyház központjában” ‒ mutatott rá Atanáz püspök. „Ha néha összeszedettségünkben itt-ott megzavar a búcsúi-vásári forgatag és a zaj, amely a lényegről elterelné a figyelmet, tudjuk, hogy Ő itt van, és ez a legfontosabb” – tette hozzá, majd egy Rómában gyakran járt tudós jezsuita atya jó szokását felidézve így folytatta:
„A confessió oltára mellett, Szent Péter sírhelye közvetlen közelében, mi is úgy érezzük, hogy az Atya gondviselő szeretete vezetett ide bennünket, hogy elmondjuk hitvallásunkat azon az ősi módon, ahogy a Konstantinápolyi zsinaton azt meghatározták, és amit az egyház újra fölfedez, illetve amelynek eredeti görög szövege ennek a hatalmas bazilikának elődjében ezen a helyen a falra is ki volt függesztve.”
„Ezen a helyen megtaláljuk az Úr Jézust. Tudjuk, hogy Ő itt van, nem csak az oltáron, hanem mindazok szívében és közösségében is, akik itt összegyűltek. Büszkék vagyunk arra, hogy katolikusok vagyunk, és itt, a katolikus egyház központjában valóban együtt dobban a szívünk azzal a milliárd emberrel, akik Szent Péter boldogító hitvallása szerint és az általa ránk hagyott egyházszervezetben együtt dicsőítik a köztünk lévő Megváltót” – zárta le szavait a miskolci püspök.
A magyar kápolna különlegességeit Törő András, a római Pápai Magyar Egyházi Intézet rektora mutatta be. A Szent Péter bazilika grottájában kialakítandó kápolna kialakításának terveit VI. Pál pápa hagyta jóvá. Nyughelye is ennek a kápolnának a szomszédságában van, bár ő maga már a felszentelését nem érte meg; 1980. október 8-án szentelte fel a kápolnát Szent II. János Pál pápa. A szentély aranyozott fala ősi magyar motívumokkal díszített, közepén a gyermekét tartó Szűz Anya látható. A szentély lépcsőjén pedig Szent István király szobra áll. Azt a jelenetet láthatjuk, amikor István király a kezében a Szent Koronát tartva, országunkat a Szűz Anya oltalmába ajánlotta. A kápolna falain elhelyezett domborművek sora pedig a magyar szenteknek és boldogoknak, többek között a bizánci rítusú Magyar Mózesnek állít emléket.
Szerző: Varga-Juhász Bernadett/Miskolci Egyházmegye
